Mint valószínű itt többeknek, a gamer-pályafutásom nekem is egy C64-el kezdődött. Ennek a gépnek köszönhetem a legkedvesebb játékélményeimet, és talán életem legidiótább sztoriját is....Még a 90-es évek legelején történt (kb 13 voltam), hogy öcsémmel a szokásos 2 hetes vakációs nyaralásunkra mentünk apám szülővárosába, Pest-től kb 200km-re a dédnagymamánkhoz. Ezen a nyáron úgy döntöttem, viszem hőn szeretett számítógépemet is.
Dédnagyanyámról tudni kell, hogy a kora miatt akkor már keveset járt le Pestről, így a ház egy részét kiadta mindenféle bérlőknek. Ezen a nyáron ez egy család volt, két tiz év körüli gyerekkel.
Hogy a számítógépet ne basztassák úgy döntöttem, nem ott rakjuk le, hanem a pár házzal arrébb lakó, nálam 3 évvel idősebb unokatestvéremnél. És, hogy ne legyen félreértés, a dédinek inkább nem is említettük,hogy elhoztuk. Plusz az öcsém lelkére kötöttem,hogy el ne merje mondani senkinek...

Mikor első alkalommal délben átrongyoltam az unokatesómhoz szembesültem vele, hogy bár volt egy pár tv a házban, egyikkel sem volt "kompatibilis" a kis commodore (nem volt hang asszem). Szerencsénkre, nem sokra rá betoppant az unokatesóm haverja Gyuri, aki közölte: neki valszeg van kompatibilis tv-je, itt lakik a szomszédos faluban és kocsival érkezett... Több se kellett, pakoltunk és már indultunk is.
Kifelé menet a kertben 3 dolog vált világossá: Gyuri egy leharcolt Trabanttal érkezett, nincs jogsija, és hát rendszáma se nagyon.....
Kérdőn bamba arcomra annyit reagált:

"nyugiiii, hátul megyünk a sóstói utakon, meg amúgy is kis város ez, ismerősök a zsaruk..."

Ok, ám legyen, behajtogattuk magunkat és már repültünk is.

Valahol a sóstói utakon "verettünk" már, amikor a semmiből mögöttünk termett egy Lada Samara. Amikor kielőzött már láttam, hogy tré lesz, hiszen a jobbegyen egy tányérsapka billent ki az ablakon. A következő mozdulattal már félre is állítottak. Az első két mondat után vágtam,hogy ma a "nem ismerős" rendőrök vannak szolgálatban...
A csomagtartóban levő cuccot látván egyből ment a CB-zés:

"Jelentettek-e a megyében mostanában, komondorhatvannégy tipusú számítógép eltulajdonítást?"

"Nem tudunk róla" jött a válasz...

Ehh...Próbálkoztam magyarázkodni, hogy minden lemezen ott van a nevem meg ilyesmi, de hajthatatlanok voltak. Így hát bevágtak engem meg az unokatesómat hátulra rendőrautóba, Gyurinak meg jönnie kellett mögöttünk a harci járgánnyal. Az irányt a dédnagymamám felé vettük - tisztázásképpen - amiből tudtam, hogy gond lesz....
Persze a rendőrök kérdésére, hogy hoztunk-e Pestről számítógépet magunkkal, a dédi egy kövér "NEM"-mel felelt, és erre persze az öcsém is rákontrázott,hogy "Ide ugyan nem!" ahogy azt az elején még a lelkére kötöttem...

Az örsön kifejezetten hűvös volt. Kb két órát dekkolhattunk bent. Szerencsénkre a rendőrkapitány apám gyerekkori barátja volt,és mivel tudta, hogy az öreg magas beosztásban volt a belügynél, így hitt nekünk és elengedtek.

A dolog akár happy-enddel is záródhatott volna, de sajnos a Trabanthoz érve szembesültem a ténnyel, hogy a 2 órája napon aszalódó autóban, a 120db-os floppygyűjteményem 2/3-a hólyagosra deformálódott a melegtől...