Eljött az idő, hogy húzzak egy vonalat, és összeírjam a generáció általam legjobbnak tartott anyagait.
Habár tízes rangsort állítottam össze, ez nem toplista, így helyezések sincsenek.

A Top Tíz

Final Fantasy XIII

Amit sokaknak a FF VII, vagy a korábbi részek, azt nekem a XIII hozta el. Nem a játékmenetre gondolok, hanem a fantázia ilyen jellegű szárnyalására, a szereplők stílusára, amit semmilyen nyugati anyagtól nem kapok meg.
Abszolút audiovizuális élmény a felsőfokon, egy parádés harcrendszerrel, amelyről még a kétkedők is kénytelenek elismerni, hogy durva jó.
Ez volt az a JRPG, amit végre tiszta szívből tudtam élvezni, és ez hihetetlenül jó érzés volt.

(ez az a cím, amit az általános elégedetlenség miatt nem húzok feljebb, holott sokkal jobban isteníteném)

Assassin's Creed II

Az első Assassin's Creedre a második fényében már nyugodtam rámondhatom, hogy sz*r. Lehet, hogy briliáns a technikai prezentáció, lehet hogy mindenki beszél, mozog, igyekszik valamerre, de játékként egy szánalmas kifogás minderre.
A második rész viszont olyan szinten bevont magával, hogy napokig csak háztetőket láttam magam előtt, és Firenzét és Velencét, és a titkos helyeket, és fennhangon hirdettem, hogy én vagyok Ezio, a bérgyilkos.
Habár az AC-nek vannak továbbra is olyan pontjai, amit nem bírok: utáltam a jelenkori átvezetőket, a f*szom se kíváncsi a leszármazottamra, se az ősömre, se az egész nyavalygására, hogy ő nem akar részt venni a kísérletben.
Az Assassin's Creed II számomra egy gyönyörű, középkort idéző játék, olyan játékmechanikával, amit mindig is kívántam. Kicsit mászkálós, kicsit kaland, gazdasági szimulációval nyakon öntve.

Heavy Rain

Bár a Heavy Raint a kedvencemnek nem vallom, és témája miatt nem is fogom, az egyetlen 10 pontos élményt jelentette a generációban.
Tehát itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy én mint játék tartom sokra.
Szívesen látnám ezt a történetvezetést máshol is.

Red Dead RedemptionJohn Marston Skóciából jött, de szülőföldjét sose látta.
Én sose jártam a vadnyugaton, de pontosan ilyennek képzeltem.
Feljebb írtam, hogy a Heavy Rain volt az egyetlen 10 pontos élmény ebben a generációban - nos, mégsem, a másik a Red Dead volt.
Hibátlan játék, kortalan játék, megunhatatlan játék.

Dead Space

Az ős-kedvenc, ami megmutatta, hogy ezen a generáción is van élet. Hát van, csak ilyen furcsa...

Super Mario Galaxy

A generáció legjobb platformjátéka valójában minden idők legjobb platformjátéka - és legjobb Mario játéka is egyben.
Ha csak egy dologra használod a Wii-t, az a kenyérpirításon túl legyen a Mario Galaxy.

Batman Arkham Asylum

A BAA a generáció egyetlen játéka, amire rámondom azt, hogy tökéletes. Az egyetlen játék, ami helyet kapna nálam egy minden idők legjobbjai felsoroláson.
És ezt azzal érte el, hogy az általános játékmenet-béli jelzőkön kívül olyan tulajdonságokat vont be a játékba, mint a megszemélyesítés és a stílus.
Egy olyan teljes körű Batman élményt nyújtott, amit nem is vártam volna.

A legjobb játék ebben a generációban.Modern Warfare - Halo 3 - Killzone 3

Ennek a generációnak a nagy tanulsága számomra, hogy az online multiplayer mindennél jobb.
Hosszútávú, megunhatatlan kaland; változatos, izgalmas, végtelen fejlődési lehetőséggel, kiszámíthatatlansággal, meglepetésekkel.
És pontosan ez a lényeg. Nem kell scriptekről beszélni; nem kell 6 órás single playerről beszélni. Nem fontos.

Éppen ezért a három játékot sem tudom rangsorolni tetszés szerint: melyik a jobb, a Halo, a Killzone, vagy a COD? Tökmindegy, mindegyikkel jót szórakoztam, de elsősorban multiban. A MW2-t a mai napig nem vittem végig, a Halo-t eluntam, a Killzone-t szintén.
Számomra 2010/2011-ben egy háborús FPS-t a single kampány alapján megítélni olyan, mint egy Street Fighter/Capcom Vs játékot az egyjátékos mód alapján értékelni.
Jópofa, lenyomod egyszer, lenyomod kétszer, majd mész multizni, ahol már csak az emberi ellenfelek számítanak.

+ 5 játék, ami említésre méltó:

Brütal Legend

Sajnálom ezt a játékot, mert olyan kreativitás és fantázia lengi be, amely szinte páratlan a játékok történetében, de hogy játékként tekintsek rá: na, az sose ment.

inFamous

Emlékszel, amikor a GTA még újszerű volt? Amikor már az is élményt jelentett, hogy felfedezted, oda el lehet menni?
Az inFamoust ezt a jóleső, kissé komolytalan érzést adja vissza, azzal együtt, hogy mindezt egy jó-és-rossz sztoriba ágyazza.
Az inFamous a generáció egyik legtöbb potenciállal kecsegtető játéka. Képregényes sztori sandbox designba ágyazva? Döntési helyzetek?
Az inFamous ezt nem váltja be, de kétségkívül szórakoztató, és számomra definíció a 8 pontos stuffra: tipikus még-ne-vedd-meg-de-mindenképp-kölcsönözd-ki-játssz-vele-egy-hétvégét játék.

Darksiders

Ha a klasszikus játékélmény definícióját kéne megnevezni ebben a generációban, az a Darksiders lenne.
Hogy mit és hogyan lop (és honnan), az egyértelmű. De mindezen helyekről olyan egészet hoz össze, amely méltó az elismerésre.

LittleBigPlanet

A legjobb online élmény egyik nagy nevezettje; a LittleBigPlanet mindent borított, amit konzoljátékként megszokhattunk az elmúlt húsz évben.
Kezdetben platformjáték, ja, de később megnyílik a pokol kapuja, és olyan kreativitás özönnel találod szembe magad, hogy győzd elviselni.
Három partner ajánlott.

Mass Effect 1-2

A Mass Effect egy nagyon érdekes játék: közel van ahhoz, hogy a generáció egyik legjobbjának nevezzem, ugyanakkor mégis távol. Ez a kettősség abból adódik, hogy én alapból nem szeretem az ilyen Babylon-5 féle sci-fiket; de a Mass Effect kidolgozottsága, világa, döntési helyzetei mégis az egyik legjobbnak mondatják velem.
Játék szempontból a Mass Effect ismét csak vegyes. Ott van a felfedezendő terület (bolygók, naprendszerek), és a megismerhető karakterek; és ott van maga a harc, amely a Gears of War "legszebb" részeit idézi. Ez sajnos megölte ott a játékot, hogy igazán élvezzem, de a felfedezés, a kaland érzése (majd) mindenért kárpótolt.
A döntési lehetőségek soha nem látott dramaturgiát kölcsönöznek a játéknak. Gondold el a kedvenc játékod, kedvenc szereplőid, majd egyszer csak megkérdezi tőled a játék, hogy melyikük haljon meg? Ott és abban a pillanatban rád dől a plafon, és a felelősség érzése.
És hiába minden esetleges ellenállásod a stílussal kapcsolatban, meg fogod kedvelni a szereplőket, még azt a pikkelyes kis szarságot is, aki először nem szimpatikus - mert a játék így van megcsinálva.

Mass Effect - a generáció szerepjátékos élménye.