Gyermekkorom óta imádok olvasni.
Valószínüleg öregemtől örököltem,ha nem dolgozott akkor általában olvasott. Emlékszem óvodás koromban mikor még azért nem ment annyira jól az olvasás...(persze tudtam olvasni,de nem olyan iramban mint az öreg...)Lefeküdtem öregem mellé,megirigyeltem hogy olyan jól elvan,vagy bent a fotelben,vagy kinn a teraszon a lényeg az volt hogy nála volt a könyv.
Odamentem a könyvespolc elé a rengeteg könyv közül megtetszett egy zöld hasábú,kilógott a többi közül akkor még nem volt divat a kirívó borító. Biztos emlékeztek a sok fehér-sárga hasábú könyvre,több szobára való volt belőlük az öregnek is.
A könyv Michael Crichton:Kongó című regénye volt.Egyébként a sokak által nem értett "hasonjátszást" is ide vezetem vissza. Én ledöglök az ágyra hason,8-10 órát fel sem kelek hacsak nem kell kimennem a klóra vagy valami közbe nem jön...
Na, nem is ez a lényeg hanem hogy gyermekkorom óta szeretnék írni. Volt egy kis füzetem amibe persze kézzel leírtam a párbeszédeket a Terminátor 2-ből. :D :D :D
Mostanra hogy van időm meló közbe néha-néha irogatok,kutakodok a téma után.
Lassan összeáll,ha van egy kis időm leírom mi kellene,vagy mi hiányzik egy jó könyvből. Mit szeretnék én is elolvasni.
Thriller-krimi a megcélzott vonal,kicsi brutalitással megspékelve.

Kiderül,nagyjából ez van eddig,nem végleges sőt....eléggé próbaverzió,de már az is valami hogy elkezdtem.

Olvassátok,véleményezzétek.
Köszi a figyelmet! ;)PROLÓGUS

Hangosan koppantak a léptek ahogy egymás mellett haladtak a folyosón a kihallgató szoba felé.
- Mondott már valamit?- kérdezte az őrnagy.
- Semmi érdemlegeset. Úgy beszél mintha meg sem történt volna ez a délután.
- Szóval azt mondja teljesen nyugodt?
- Teljesen.
- És arról mit tud hogy miért akar velem találkozni?
- Uram engem erről nem tájékoztattak.
- Szóval akkor csak én és egy védett kihallgató, csak ennyit kért ezek után?
- Ennyit uram.
Elértek a kihallató szoba mellett álló megfigyelő ajtajához, beléptek az ott lévők mind felugrottak és tisztelegtek az elöljárónak.
-Pihenj! – adta ki a parancsot az őrnagy.
- Üdvözlöm Luc Őrnagy! - szólította meg a nyomozást vezető százados.
-Üdv. Hogyan szólíthatom százados ?
- Jean Moré – nyújtotta felé jobbját a százados – szólítson csak Jeannak őrnagy.
- Remek,mit tudunk eddig ?
- Ha maga mögé tekint uram, láthatja és hallhatja az őrizetbe vett személyt aki eddig semmilyen információval nem szolgált,kivéve az ön nevét.
Pierre Luc őrnagy megfordult a szobában a háta mögötti tükörfal mögött meglátta az őrizetest. Bár ült a szoba közepén elhelyezett fémasztalhoz bilincselve, nagyjából száznyolcvanöt centisnek ítélte meg az őrnagy. Látszott rajta hogy nincs összeszakadva, remek fizikumú rövidre nyírt hajú, ápolt szakállú nagyjából harminc és harmincöt év közé tehető férfi.
A szeme alatti horzsolásból még ki-kisarjadt a vér, de nem tűnt lehangoltnak. Sőt kifejezetten zavarba ejtő volt ahogy beszélt a vele szemben ülő kihallgatótiszttel. Teljesen nyugodt hangon , zavarodottságnak semmi nyoma. Ha eltűntetnénk a képről a bilincset,a horzsolást és odatennénk két kávéscsészét az asztalra akár azt is hihetnénk hogy egy kávézó teraszán beszélgetnek.
-Uram nem ismerős az őrizetes?
-Mióta bejöttem Őt nézem,de nem életemben nem láttam ezelőtt. Jó az arcmemóriám.Fel tudná hangosítani? - kérdezte az őrnagy.
-Természetesen.-egy gombnyomással hallható lett a benti beszélgetés, pontosabban a beszéd. Az őrizetes teljes átéléssel magyarázott valamit amit most már a tükör túloldalán is kristálytisztán hallottak.
-…látod ezért egy kibaszott zseni Tarantino. Van a forgatókönyv, amit Ő maga ír. Mindenhol úgy megy hogy kiadják a forgatókönyvet erre szakosodott cégeknek. Ők meghirdetik a meghallgatást és aki a legjobban tetszik a zsűrinek azt kiválasztják a szerepre. Ellenben Tarantinoval, neki megvan a fejében a színész és őt rendezi bele a filmbe. Végigviszi amit akar,megírja megrendezi. A Született gyilkosokat kiadta Oliver Stonenak , élete legszarabb döntése volt. Vagy szerinted nem?-nézett a vele szemben ülő kihallgatótisztre.
-Nem láttam a filmet.-válaszolt.
-Nem láttad? Tommy Lee Jones ezért érdemelt volna Oscar díjat nem a foskazán Szökevényért. Bele sem merek gondolni mi lett volna abból a ha azt is Tarantino rendezi. Félre ne értsd,Stone is zseniális viszont közel sem olyan elborult mint Tarantino. Ott van Sam Jackson. A legnagyobb arc. Ahogy hozta Jules karakterét a Ponyvaregényben az páratlan. A rosszarcú néger, Ezékiel 25.17-el…. azt ügye láttad?
-Szerintem a Ponyvaregényt mindenki látta.
Az őrnagy nem tudta mire vélje a benn elhangzó beszédet. Ha létezik olyan ember aki el tudja érni a „halálnyugodt” állapotot akkor az az ember ott ül bent a szobában.
-Ez most ügye nem komoly azok után ami a délután folyamán történt?-fordult a századoshoz az őrnagy.
A százados csak állt vele szemben, de nem szólt egy szót sem. Igazából Ő már három órája ezt hallgatja, de nem jutott vele előbbre.
-Őrnagy ha megenged egy kérdést-fordult felé a százados.
-Persze Jean ne kíméljen!
-Ha a délután történéseit sorba vesszük, akkor az az ember ott bent egy hős. –biccentett a kihallató szoba felé - Viszont nem értem a kérését. Mindenki más úszna a tizenöt perces hírnévben, ellenben vele. Egy biztonságos kihallgatót kért és személyesen magával akart beszélni. Ezen kívül mást nem tudunk róla. Az elején közölte hogy csak magával beszél a mai napról ezzel szemben elég szószátyárnak tűnik. Csupa ellentmondás. Hallgat,de folyamatosan beszél mintha oldani akarná a benne lévő feszültséget. És az hogy szinte egy karcolással megúszta ezt az egészet az a csodával határos. Kevés olyan embert ismerek aki ezt meg tudná csinálni. Ha megengedi itt megjegyezném hogy alig várom hogy bemenjen uram. – a századoson látszott hogy gyötri már a kíváncsiság.
-Hmm…igaza van. Mint tudja én megjártam a GIGN-t( Groupe d'Intervention de la Gendarmerie Nationale)
-Persze őrnagy,tudjuk hogy a beavatkozási csoporttól léptették elő. – felelte a százados.
-Sajnálatos módon, ugyanis egy sérülésnek köszönhettem ezt az egészet. És persze a bajtársaimnak meg persze a feletteseknek hogy kiálltak mellettünk, de ennek már lassan több mint tizenöt éve. A lényeg pedig az hogy az ott eltöltött négy év alatt én is csak kevés olyan emberrel találkoztam aki ezt megoldotta volna. Sőt kimerném jelenteni hogy élve talán egy sem jött volna ki abból az utcából. Amit ez az ember ma művelt az nagyon magas képzettségről árulkodik. De egy módon deríthetjük ki hogy kicsoda a mi névtelen hősünk. - biccentett az őrnagy hogy készen áll belépni.
Bent az asztalnál közben folytatódott a beszélgetés:
-…volt benn az a jelenet mikor Denzel mondja a kis mexikói köcsögnek hogy nekem nem a pénzed kell. Elmegyek a családodért ,és megölöm őket a feleségeddel kezdem,kinyírok mindenkit akit ott találok beleértve a kutyát és a macskát is. Erre még Tarantino is az mondta hogy mestermű. Olvastam a könyvet is,A.J. Quinnell :A zsoldos,szinte letehetetlen. Ajánlom,olvasd el ha lesz időd.
Ebben a pillanatban az ajtó melletti kártyaolvasóval ellátott záron a piros kis led zöldre váltott majd egy rendőr kinyitotta az ajtót.
-Ó úgy nézem ideért Jean Luc őrmester – nézett a nyitott ajtó felé az őrizetes,majd visszapillantott a vele három órát eltöltő kihallgató tiszthez – Jót dumáltunk,kezet is fognék ha nem lenne rajtam a bilincs. – pillantott az asztal közepére az asztalhoz bilincselt csuklóira.
-Ez csak óvintézkedés, semmi személyes. Azért történt egy s más a mai nap folyamán ami ezt megmagyarázza. – mondta a tiszt miközben állt fel a székről.
-Ezt nehéz lenne tagadni. Vigyázzon magára.
-Magának is minden jót! – azzal hátat fordított és kiment a szobából.
Közeledő léptek hallatszottak a folyosóról majd az őrmester megjelent a nyitott ajtóban. Az ismeretlen a szoba közepén felé fordult amennyire a bilincsek engedték és egy enyhe mosoly ív jelent meg a száján.
-A legnagyobb tiszteletem őrnagy! – majd miután kimondta a mondatot mintha kihúzta volna magát a széken.
-Jó napot Mr…- nézett kérdőn az ülőre az őrnagy majd helyet foglalt a vele szemben lévő széken.
-A nevem egyelőre nem fontos,de a bilincs már kicsit kezd kényelmetlen lenni. Vegyék le rólam és kezdhetjük is a beszélgetést. Kérem őrnagy. – nézett végig a szemébe az ismeretlen.
Az őrnagy valahogy nem érzett fenyegetést,szinte megnyugtatta a férfi magabiztossága és higgadtsága. Bólintott a még az ajtóban álló rendőrre és hozzátette:
-Vegyék le a bilincset kérem!
A rendőr ahogy levette róla a bilincset,el is kezdte dörzsölgetni a csuklóját ahol a bilincs körülölelte a csuklóját és az asztalhoz szögezte idestova három órája. Fújt egy nagyot az őrmesterre nézett majd megszólat:
-Akkor kezdhetjük a meghallgatást őrnagy, előbb maga kérdez, aztán pedig én.