Österreich, azaz keleti birodalom. Nekik kelet, nekünk nyugat. Csak egy határvonal választ el, és néhány kilométer alatt akkora mértékű változásokat lát az ember, amilyen semmiképpen sem nevezhető gyakorinak.

Én kelet-magyarországi vidéken kezdtem a pályafutásom, ott nőttem fel, ott tanultam, ott volt az első munkahelyem. Az már egy réges-rég eldöntött kérdés volt, hogy a megfelelő időpontban el fogok költözni egy fejlettebb helyre, ahol színvonalasabb az infrastruktúra és jobbak a karrierlehetőségek. Ehhez még külföldre sem kell menni, országon belül is számos hely van nyugatabbra, ami ilyen téren nagy előrelépést jelenthetett, ahhoz a régióhoz képest nem nehéz.

Az egyetem elvégzése után már rögtön elgondolkoztam azon, hogy nyugati országokban állást keresek, de nem lett volna reális találni - az meg sem fordult a fejemben, hogy olyan egyszerűbb munkát végezzek, ami nem épül a diplomámra, a tudatos karrierépítést tartottam szem előtt. Még Magyarországon belül is valószínűtlen jó munkahelyre kerülni kezdő mérnökként, senkinek sem kell a tapasztalatlan ember. Így elkezdtem valahol, ami csak arra volt jó, hogy tanultam, fejlődtem. Két év múlva már foglalkoztatott a gondolat, hogy talán szereztem elég ismeretet ahhoz, hogy próbálkozzak külföldön. Sajnos nem jártam sikerrel még így sem. Két év tapasztalat ebben a szakmában még erősen tudatlan kategória.

Nem volt sok esélyem, egyrészt azért, mert az ottani nyelvet nem beszélem (főleg német nyelvterületekre jelentkeztem, nekem pedig csak angolom volt, de az legalább jó), és hülyéből találnak helyieket is, mindig van elég zöldfülű akit fel tudnak venni, nincs szükség külföldről hívni. Másrészt pedig azért sem volt esélyem, mert ezekbe a nyugati országokba egy-egy meghirdetett állásra ezerszámra jelentkeznek mérnökök. Nem olyan állásról van szó, amit bárki el tudna végezni. Mérnökök közül jelentkeznek ennyien. Indiából, Görögországból, Svédországból, minden irányból érezhető az, hogy Nyugat-Európa irányába hat egyfajta gravitáció, és mindezek előtt van az őshonos helybéli. Számtalan helyre jelentkeztem, semmi siker, úgyhogy Magyarországon belüli váltásnál maradtam, és legalább sikerült az országon belül kimaxolni a lehetőségeket, szerintem a legjobb céghez vettek fel egy fejlettebb városban, ahol annyira jó dolgom volt, hogy már nem vágytam külföldre. Ott viszont megromlott valami pár hónap után, úgyhogy kib.sztak engem. Eléggé megviselt, mert úgy voltam vele, ettől már csak rosszabb helyre kerülhetek. Hát egészen másképpen történt. Ismét megpróbálkoztam külföldi helyekkel, bár azzal a néhány hónap tapasztalattal szerintem nem voltam lényegesen jobb helyzetben, mégis sikerrel jártam egy ausztriai cégnél, amely nincs túl messze a magyar határtól. Kelet-Magyarországról a nyugat-magyarországi helyre nagyobb távolság volt a költözésem, mint onnan Ausztriába. És mégis, sokkal másabb.Kisebb a távolság, de a határ mindent elkülönít. Egy képzeletbeli vonal megy keresztül, és a fizetések a túloldalon rögtön háromszoros nagyságúak, az emberek hirtelen teljesen másképpen viselkednek, és persze más nyelvet beszélnek. Két hét itt tartózkodásom alatt volt alkalmam néhány dolgot megfigyelni. Sokat hallottam már kiköltözött ismerősöktől, hogy mennyire lenézik a magyart, milyen aljas módon viselkednek. Én ebből eddig semmit nem észleltem, illetve csak annyit, amennyi bárhol máshol is előfordul. A többség nagyon kedves velem, olyannyira, hogy én érzem magam furán. A magyarországi "na, f.szom, még egy vevő" hozzáállású helyett mosolygós, mindenkinek szépen köszönő, teljes mértékben segítőkész eladók várnak engem mindenhol. Nem megy a német? Semmi probléma. Akkor beszéljünk angolul. Bár hozzáteszem, a nagy része nem tud angolul rendesen, és ezzel rá is térnék az osztrákok talán legnagyobb hiányosságára, amit felfedeztem, az pedig a lustaság. Az egy dolog, hogy a többség saját nyelvén kívül nem hajlandó megtanulni még az angolt sem, de ennél súlyosabb problémák is adódnak belőle. Ugye mivel kezdi az ember a kiköltözést, hát albérletet néz. Nos, megnéztem jó pár lakást, és a többség még csak ki sem volt takarítva. Azt gondolná az ember, hogy az, aki kiadja, mindent elkövet azért, hogy minél vonzóbb legyen az, amit bérbe akar adni, de nem, még erre is lusták. Ha az előző lakos ocsmányul hagyta ott, akkor az úgy is marad. Magyarországi albérletem mindegyikhez képest villa volt belülről. Azt, hogy lustábbak, valahol meg is értem: itt nem kell nagyon erőlködni ahhoz, hogy az ember jól megéljen.

Ilyen körülmények között költöztem be hát egy helyre, ahol egész hétvégés takarítás alatt sikerült nagyjából vállalható állapotra hozni a lakhelyet, de még mindig sok tennivaló van, hogy legalább megközelítse azt a szintet, ahogyan korábbi magyarországi albérlet lakásom annak idején átvettem. Ez a lakhely egyébként egy elég vidékies helyen van. Gyönyörűszép a táj, az Alpok magaslatai vesznek körbe, melyekhez viszonyítva hazánk területén csak dombocskák vannak. Volt még egy kis időm egy kis körülnézésre, ez nagy élmény. Az ország tele van ilyen csodaszép helyekkel, havas hegycsúcsok, erdők, tavak, juhok, hegyi kecskék, lila tehenek.

Ez után pedig következett a lényeg, az első nap a munkahelyen. Itt a motorsport különböző versenykategóriáinak járgányaiba (pl Forma 1, WRC, MotoGP) zajlik egyes alkatrészek fejlesztése és gyártása, illetve olyan utcai szuperautókba is, mint például Lamborghini Aventador, Pagani Huayra vagy az éppen most 490 km/órás sebesség világrekordot elérő Bugatti Chiron.A kollégák abszolút kedvesek, érzem a bizalmat, és azt, hogy egyenértékűnek néznek engem. Néhány csapaton kívüli embernél észleltem azt, hogy furcsállja a jelenlétem, nem értik, miért vettek fel úgy, hogy még nem beszélem rendesen a helyi nyelvet, de meglátásom szerint nekik sem származás miatti előítéletük van, hanem a kommunikáció rögös útját látják, és ez érthető. Én magam is úgy érzem, hogy nagyon megelőlegezték számomra a bizalmat, mert a munkához alapvetően fontos a némettudás, ennek elsajátítása még jó pár hónapig el fog tartani, és ezért csak hálás lehetek, hogy ezt elnézik, és türelmesek velem, egy későbbi, hosszútávú közös cél sikeres elérése érdekében. Egyelőre iszonyat nehéz, hogy az eleve megterhelő szellemi munka mellett még rengeteg energiám elmegy minden lefordítására is. Hogy miért vettek fel engem mégis? Talán az interjún a szakmai résszel győztem meg őket. Mindegy is, ez egy jó sorsnak tűnik. Mivel velem nem viselkednek ennyire lekezelően, az az érzésem, hogy azoknak, akiknek ez a tapasztalatuk, nem a származás, az anyaország az oka mindennek, hanem inkább az, hogy általában legalja munkát jönnek végezni, de a kukásokat Magyarországon is lenézik, attól függetlenül, hogy milyen a származása...
Ez egy liberális ország, minden a kor legújabb sajátosságait jóval hamarabb átveszi, mint a mi kis hazánk. Apropó, kuka. Itt az is másképpen zajlik. Minden otthonban kötelező a szelektív hulladékgyűjtés. Papírt, műanyagot, biomaradványokat, mindent külön, a természetben nem hagynak el szemetet, és általánosságban is az emberek jóval környezettudatosabbak. Lehet, hogy a munka elvégzésében lustább népség, és a magyarok dolgosabbak, de a környezet épségének megóvása érdekében sokkal többet tesz az osztrák, meg úgy általában a közös jó érdekében, és ez egy olyan szokás, amit a magyaroknak minél hamarabb át kellene venniük. Persze kor előrehaladását követő nemzet révén olyan sajátosságok is vannak itt, mint hogy a kutyáknak lassan több joga van, mint az embernek. Ha megvertél valakit, elveszik a jogosítványod, mert valószínűleg a vezetési stílusod is agresszív. A szabályok betartására jobban odafigyelnek. Ilyen például a sebességkorlátozás, vagy az, hogy mit töltesz le az interneten. Szabályokat betartó nép nevelése a cél, de hozzáteszem, hogy az ittenieknek nem okoz problémát bármilyen elektronikus tartalom megvétele, nem úgy, mint Magyarországon, ahol azért nem mennek az ember után, mert még a rendőrök is letöltenek, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy mindent megvegyenek.

És akkor térjünk vissza a magyarokra. Mivel kiköltöztem, beléptem a közösségi médián olyan csoportokba, ahol kiköltözött magyarok alkotnak közösséget. Már éppen kezdtem hozzászokni ahhoz a sok kedvességhez, amit kapok, és aztán visszajött az emlékeztetés, hogy magyar vagyok, mert az a pusztulat, ami ezekben a csoportokban van, azt nem ajánlom senkinek. Az illető csak kérdezni szeretne valamit, és nem segítőkész válaszok jönnek, hanem olyanok, hogy minek neked az, helyesen írjad lefele, miért nem írsz ékezetet (Ausztriában, ahol előfordulhat, hogy valakinek már nincs magyar billentyűzete!), és hasonlók.

Bár elsősorban jobb infrastrukturális körülmények miatt jöttem ki, nem szeretnék visszaköltözni olyan helyre, ahol olyan emberek élnek. És bár sok rendes magyar van, sajnos a többség nem ilyen. De erről már bőven szó volt itt az oldalon, hogy milyen a magyar, erre nem is térnék ki jobban. Az osztrák teljesen más, derűsebb, nyugodtabb, kedvesebb.

Ezt a lehetőséget meg kell ragadnom. Lehet, hogy sokaknak rossz tapasztalataik vannak a külföldre költözéssel, de nekem egyelőre nagyon jónak tűnik. Most még nehéz, de látom a potenciált abban, hogy kellemes lesz. Az alkalmazkodás ugyan időbe telik, de ha már menni fog az itteni nyelv, akkor olajozottan fog menni a gépezet és összességében jobb körülmények között élhetem az életem.