Szexkomédia. Már maga a szó is taszító, nem is beszélve az ebbe a kategóriába sorolt filmek Titanic módjára alámerülő minőségéről. A 40 nap és 40 éjszaka azonban más, már amennyire más lehet egy ízig vérig amerikai vígjáték, amelynek rendezésére a cukormázak avatott szakértőjét, Michael Lehmann-t kérték fel. A kicsit sem bugyuta sztori szerint a muffmágnes Matt nem bírja kiheverni volt barátnőjével történt szakítását, hiába bújik ágyba minden este egy dögös csajjal. Potenciazavaros főhősünk egy véletlen során rádöbben, hogy az éppen kezdődő 40 napos böjt az ideális alkalom arra, hogy kikúrálja magát és jól megfogadja, hogy mostantól hanyagolja a szexet és a járulékos tartalmakat az említett időtartam erejéig. Jól el is van a kis modellautók összerakásával egészen, amíg az aljas forgatókönyvíróknak köszönhetően össze nem fut álmai nőjével, aki egészen véletlenül hirtelen szintén nagyon szerelmes lesz. Ezt kihasználva Matt a nevezett bombanőt több ízben pofára ejti, hogy aztán rögtön utánna bocsánatot kérhessen. És közben nem du*ja meg. A csajt. Szexelnek viszont virággal, ami a Növénytanos hallgatókat minden bizonnyal jól felizgatja majd, egyébként az ötlet tényleg jó, ahogy Matt látomása is, ahol hatalmas mellek között repül Szupermenként. De jajj, a végén visszatér az ex, hogy kihasználja a helyzetet, mert, hogy ő ilyen gonosz. Kábé eddig a részig mondható szórakoztatóank ez az édes kis semmiség. Amig nincs igazi tétje a dolognak, a szereplők jóízűen elhabókolják a játékidőt, az egyik irodai csaj, a bugyijáról készült fénymásolat segítségével próbálja rövidre zárni a szituációt, a Viagra rossz emberhez kerül, Matt szülei pedig vacsora közben beszélik meg az általuk preferált szexuális pozitúrákat. Tisztára, mint egy Csupasz pisztoly filmben lennénk. Ehhez jön egy lájtos romantikus vonulat, de semmi komoly. Shannyn Sossamon igazi cukorfalat, van egy végtelenül természetes kisugárzása, amitől még azt is simán beszopja bárki, hogy a mosodában, mindenki előtt Sugababes-re bugizni a legtermészetesebb dolog a világon. Aztán ott van Josh Hartnett... A film által választott stílus nem követel meg komolyabb színészi teljesítmény, ám neki sikerül valahogy az összes jelenetet szétbarmolni, a játéka mindig maníros, amikor nem, akkor viszont idegesítő. Egyébként más filmekben is, kész szerencse, hogy az utóbbi években kikopott a vászonról. Ellenben Maggie Gylenhaal brilliánsan mellékszerepel és elég szexi / pimasz ahhoz, hogy magamban megállapítsam, én simán rá kezdenék el inkább nyomulni az S betűs csaj helyett. Szóval osztás, szorzás, miegymás után a film alkalmasnak minősül megtekintésre, ha pedig olyan 15 perccel a vége főcím előtt kikapcsolod, akkor meg pláne. Habcsókrajongóknak ideális választás.

Külön érdekesség, hogy a magyar kiadás hátsó borítója tök jópofára sikeredett, kár hogy közel olvashatatlan a szöveg ,de ugye valamit valamiért...40 nap és 40 éjszaka (Universal)