Szállj velem / Én még nem gyilkoltam le ellenséges erők tucatjait senkivel.

…végül ne felejtsétek el: ti és a végtelen mennyiségben legyártott klónjaitok vagytok az utolsó reménységünk, mivel a nácik, az oroszok, az ufók és az emberjogi aktivisták egyszerre lendültek támadásba. Ha nem sikerül a rendelkezésre álló 2.596.443 repülővel megfékezni az inváziót, az emberiség utolsó reménye is elveszik arra, hogy olyan borzasztóan félresikerült filmeket forgasson Moszkvában, mint amilyen a Legsötétebb óra volt, szóval dobjatok be mindent, mert rajtatok a világ szeme!Ez a kis sztori-foszlány akár a LuftRausers cselekményét is színesíthetné, ha a Vlambeer régóta halasztgatott repülős akciójátéka venné a fáradtságot arra, hogy bármilyen történettel színesítse az akciót. Volt pár hónapja ez a középszerben dúskáló Shoot Many Robots c. PSN gamma, ami ugye pontosan azt ígérte, amit a neve takart, ez alapján tesztalanyunk bátran viselhetné a Shoot Many Airplanes… and Ships… and Submarines címet, a játékban ugyanis a feladatunk az említett szerkezetek módszeres megsemmisítése lesz. Ez azonban korántsem annyira gyászos, mint ahogy a leírás alapján hangzik!
Vérbeli árkád a lövöldeként a LuftRausers pillanatok alatt megtanulható alapokkal rendelkezik, melyek tökéletesre csiszolásához viszont már tucatnyi óra szükségeltetik. Kis repülőddel egy rövid tutorial után rögvest bekerülsz a mély vízbe és kapásból 5-6 ellenfél tör az életedre a felszállástól számított cirka 3. másodpercet követően. A kontroll szerencsére egy ilyen típusú játéknál elvárható módon kellően egyszerű /megbízható: a bal analóg karral adagolód a tolóerőt és navigálod törékeny repülődet a bullet hell dzsungelben, az X gombbal pedig lelősz mindent, ami él és mozog... Az eredmény valami egészen frenetikus, mintha a Geometry Wars őrületét beoltották volna az ősrégi Lunar Lander fizikájával, mindez az első GameBoy alternatív színpalettájú hardverén futtatva.

A levegőbe emelkedés után az egyetlen célod a túlélés lesz és mivel az ellenfelek végtelen számban záporoznak rád, tulajdonképpen nem is a győzelemért küzdesz, hanem h minél több oroszt / ufót / nácit vigyél magaddal a túlvilágra a könyörtelenül bekövetkező elmúlás előtt. Nagy gyászbeszédekre nincs idő, hiszen gémóver után egy gombnyomás és máris újra a levegőt hasítod kis gépeddel, mely felszereltségét teljesen a saját ízlésedhez szabhatod.
Játék közben folyamatosan újabbnál újabb opcionális feladatokat kapsz, melyek általában bizonyos ellenféltípusok meghatározott körülmények között történő kinyírásához kapcsolódnak. A minifeladatok megoldásával aztán hozzáférést nyersz a géped alkatrészeinek módosításához: minden egyes felszerelhető alkatrésznek megvan a maga pozitív és negatív tulajdonsága és az már csak rajtad múlik, hogy mondjuk szeretnél-e megnövelt HP-t cserébe azért, hogy kicsit kevésbé mozgékonnyá válik a géped. Ha már szóba került az életerő, itt jegyezném meg, hogy a Vlambeer emberei az utóbbi évek legjópofább rendszerét találták ki az energia kijelzésére. Maga a képernyő alapvetően mentes mindenféle hagyományos adat kijelzésétől a kombókon és a pontszámon kívül, ezért azt, hogy mennyire van lestrapálva a géped nem egy hagyományos mérce jelzi, hanem a repülőd körül a bekapott találatok mértékében csökkenő kör, mely ha rászűkül a gépedre akkor „kalandod itt véget ér”. Szerencsére az elveszett energiát vissza is lehet tölteni és ehhez „mindössze” pár másodpercig le kell venni az ujjad az X-ről. Az idézőjel nem véletlen, hiszen amikor a képernyő minden centiméterét lövedékek borítják be felér egy öngyilkossággal másodpercekig fegyvertelenül strasszálni a pályán.

Ez a törékeny egyensúly, ami a biztonság és a vakmerőség között húzódik az igazi erőssége a LR-nek, mely sorra generálja magából a feszült pillanatokat: egy rohammal kivégzed azt az anyahajót, akinek az energiáját az elmúlt két percben szinte nullára csökkentetted vállalva, hogy géped megtépázott állapotának hála téged is 1-2 lövedék választ el a haláltól, vagy inkább a biztosra mész és megpróbálod feltölteni az energiád, de ekkor nagy eséllyel a célpontodat jóval nehezebb lesz újra megközelíteni az ismét formációba rendeződő ellenfelek miatt. Ilyen és ehhez hasonló döntéseket gyakorlatilag másodpercenként kell meghozni a játékban és a kockázat / siker együtthatóival való folyamatos egyensúlyozás miatt sosem lehet nyugodtan hátradőlve lazázni, hiszen a játék végig a borotva élén táncoltat és ha kicsit belemélyedsz a dolgokba kiderül, hogy a buta lövöldének tűnő játék jóval komolyabb, mint amilyennek mutatja magát. A különféle ellenfelek likvidálása például eleinte nem lesz nehéz, mivel a hajók és a hevenyen rakétázó gépek szinte önmaguktól csússzanak bele a lövedékeid útjába, de amikor már csak bizonyos ideig felszínen lévő és ezzel sebezhetővé váló tengeralattjárók, cikázó vadászgépek és brutálisan erős ágyúrendszerrel felszerelt hajók is belépnek a képbe, onnantól igencsak fel kell kötni a gatyát, hogy ne érjen gyors és csúfos véget a misszió.A Vlambeer a körítésre láthatóan legalább akkor apparátust fordított, mint a tartalomra, így a retrósan pixeles, ám meglepően részletes (a víz fodrozódásának effektje meglepően jól néz ki) ultra szépia grafika párosodása a pumpálós techno soundtrackkel olyan elegyet képez, ami még addiktívabbá teszi a produkciót. Öt percre vagy 5 órára, buszúton, otthon vagy a kádban, ez a játék bármikor / bárhol megállja a helyét, a Cross-Buy / Cross-Play kombónak hála pedig elég egyszer megvenned ahhoz, hogy a PS3 / Vita verziókra egyaránt rátehesd a mancsod.
Amikor nem akarod magad átrágni menük hosszú tengerén ahhoz, hogy egy kis akcióhoz juss és élénken buzog benned a highscore mentalitás, a LuftRausers-nél jobb lóra nem is tehetnél. Háborúra fel!

Fejlesztő: Vlambeer
Kiadó: Devolver Digital
Megjelenés: 2014.03.18.
Ár: £7.29/€8.99/2730Ft
Játékosok száma: 1
Kép: 720p
Hang: sztereó
3.D támogatás: nincs
Move támogatás: nincs
Demo: nincs
Méret: 60MB
PSN feltöltőkártya: https://www.konzolokszervize.hu