Kibővített gyorstalpaló a következő felvonás előfutáraként...

Nem mondhatnánk, hogy az egykori megboldogult Square szűkmarkúan bánna a nosztalgiafaktorral a rajongói felé. A Final Fantasy és Dragon Quest játékok folyamatos újrakiadása mellett előkerült a Tetsuya Nomura bábáskodása alatt született Kingdom Hearts sorozat is. Így az előző konzolgeneráció végén úgy döntöttek, hogy tesznek egy újabb kört a régi sikerjátékaikkal, és ezzel két legyet is üthetnek egy csapásra: a régi rajongók várakozását felfokozzák, az esetleges új fanok figyelmét pedig érdeklődéssé alakíthatják az érkező harmadik epizódot illetően. Az első gyűjtemény kiemelkedően jól sikerült a szimpla HD-átiratok tükrében, így a nemrég érkezett „kétésfeledik” felvonásnál már elég magasan volt az a bizonyos léc. És tudjátok mit? A Square megugrotta a maga által felállított szintet.
Köszönhető ez annak, hogy a csomag főfogása, a Kingdom Hearts II (annak is az ínyenceknek szóló, bővített Final Mix kiadása) a mai napig a világ egyik legjobb akció-JRPG cucca. És mivel a JRPG, mint stílus a PS3 generáció közepével hivatalosan is hősi halottnak lett nyilvánítva, így nem is nagyon volt esélye kihívóra találni.
De mi is adta ennek az első (és második) ránézésre is bizarr „Donald kacsás Final Fantasy” cuccnak a báját? Első sorban a Square akkori játékaira még jellemző kiemelkedő történetmesélés, és mesteri karakterépítés. És ehhez azt sem árt hozzátenni, hogy korának legdinamikusabb, ugyanakkor egyik legkomplexebb harcrendszere rejtőzött a motorháztető alatt. Igazából a Disney-körítés elhagyásával is legenda született volna, de így talán még jobban jártunk, a kimeríthetetlen rajzfilmes ihletforrások nagyon termékeny táptalajnak bizonyultak a széria számára.
Nézzük is, mit kapunk a pénzünkért, ha benevezünk a kettes számú KH csomagra! Első sorban a sorozat második számozott felvonásának bővített kiadását, ami már önmagában megérné a csomag árát. De az előző gyűjteményhez hasonlóan itt is a lemezen található egy mellékszál, az egykor PSP exkluzív Birth By Sleep. Ugyan ez a mellékszál megjelölés nem sok jóval szokott általában kecsegtetni, de a BBS esetében ez nagyon nem így van, megmerem kockáztatni, hogy az egész Kingdom Hearts sorozat legérettebb, legkomplexebb tagjáról van szó, nem mellesleg előzmény létére a történet szempontjából is az egyik legfontosabb ez a rész. Illetve helyet foglalnak még a lemezen a mobilokról Nintendo DS-re költözött Re:coded című rész HD-be felhúzott átvezető videói, mintegy kisfilm gyanánt funkcionálva.De mit is tartogat a főfogás, a Kingdom Hearts II?
Közeledik az ősz Twilight Town lakói számára, de hősünk, Roxas csak arra vágyik, hogy a nyári vakáció utolsó napjait a lehető legtartalmasabban töltse. Ugyanakkor a fiú olyan rejtélyes dolgokba botlik, amiket látszólag rajta kívül senki más nem érzékel: időről-időre felbukkanó szörnyek, és titokzatos fekete csuklyás alakok keserítik meg napjait. Ám egy idő után Roxas kideríti az igazságot, ami elől nem tud elmenekülni: vakációja örökre véget ér. Ekkor visszatérnek jól ismert főhőseink, Sora, Donald, és Goofy, akiknek új fenyegetéssel kell szembenézniük, miközben próbálnak rég elveszett barátaik nyomára bukkanni.
Akiknek hozzám hasonlóan volt szerencséje annak idején a játékhoz, azoknak is tud újdonságot mutatni a cucc, ami nem feltétlenül az 1080p-s fix 30 fps-en futó grafikában és a trófeatámogatásban merül ki. Mivel az alapjáték közel tíz éves, és ez ugyebár egy videojáték esetében még a kutyaéveknél is durvább, így a játékmechanika frontján is apró, de annál jelentősebb változások lettek eszközölve. Nem is igazán változások ezek, mintsem egyfajta áramvonalasítás, és a mai igényeknek megfelelő modernizálás a játékmenet terén. Ami bőven rá is fér, mert sajnos a KH II nem öregedett olyan jól, sajnos erősen érződik rajta a kor. Szerencsére az irányítás már annak idején kezesebb volt, mint az első részben, köszönhetően a szabadon irányítható kamerának, de ebbe a remixbe egyéb nyalánkságok is kerültek. Kameramódok közül immár az alapértelmezett félig automata követés mellett a teljesen szabad kamerakezelést is megkapjuk, valamint a menükben való navigáció is javult, immár nem kell három almenün végigrágni magunkat, hogy egy képességet aktiváljunk, vagy a használható tárgyainkat újratöltsük, ehhez elég csak egy szimpla gombnyomás.
Sajnos a sztori prezentációját is megkezdte az idő vasfoga, ez leginkább a játék legelején bosszantó, az epilógusban, ahol Nomuráék már-már művészi szintre emelik az időhúzást, mielőtt beindítják az eseményeket. Mondhatnám, hogy ez szükséges volt a karakterek motivációinak kibontásához, és a játékmenet betanulásához de NEM! Ez alatt a játékmenetből csak a nagyon alapokat ismerhetjük meg, a karakterek meg nem hogy közel kerülnek hozzánk, hanem egyenesen összezavarják a gyanútlan játékost, legyen az akár az első részen edződött veterán, akár újonc. Mai gyomorral már túlzottan is japán a történetvezetés, hogy ez kinek hátrány, kinek erény, azt mindenki döntse el maga. Én úgy tűnik sokat öregedtem tíz év alatt, már nem tudtam ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel viszonyulni a sztori iránt. Viszont miután ezeken a sajátosságokon túlestünk, olyan ötlettornádót tol a játék az arcunkba, aminek receptjéért mások térden állva könyörögnének. Az igazat megvallva a Kingdom Hearts akkor kezd el működni, amikor végzünk a Disney részekkel, és a saját maga által felépített világot kezdjük megismerni, ami a Disney-máz alatt rejtőzik.Ez hatványozottan igaz a Kingdom Hearts: Birth By Sleep-re, ahol már a PSP verziónál is alig vártam, hogy Walt Disney hagyatékát a hátam mögött hagyhassam, és a valódi történetet ismerhessem meg. Ami magasan a sorozat legjobbja.
Nagyon rég, mielőtt Sora a Keyblade hordozójává vált, a világ rendjét a Keyblade mesterek tartották fent, Eraqus Mester vezetésével. Amikor Xehanort Mesternek nyoma vész, és egy közelgő fenyegetés üti fel fejét, Eraqus (ez belsős poén gyerekek: Eraqus – Square) három tanítványa a saját útján járva próbálja megoldani a krízist. A három jóbarát, Terra, Ventus, és Aqua még nem is sejti, hogy soha többé nem láthatják egymást, ha ez az utazás lezárul.
A BBS a PSP aranykorának egyik legprofibb játéka volt. Ugyan kézikonzolos gyökereit nem tagadhatta le, mivel a helyszínek eléggé szűkösek, és kihaltak lettek, valamit kisebb, rövidebb, pörgősebb szakaszokra lett osztva a játék. De az, hogy rövidebb darabokra lett osztva a mese, csak jót tett neki. A sztori végre pörög, és kellőképp érdekes is, ellentétben a második rész baromi unalmas nyitányával. A sorozat megszokott harcrendszere is itt érett be leginkább, a leggyorsabb, legfolyékonyabb itt volt, ugyanakkor a legmélyebb lehetőségekkel kecsegtette a rajongókat. Játékmechanika szempontjából véleményem szerint a mai napig a BBS az ász. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy hibátlan lett volna, épp ezért a HD kiadásra a fejlesztők belepiszkáltak annyira, hogy közel tökéletesnek mondhassam. Legfőbb probléma a kamerakezeléssel volt, ami a legnagyobb gyenge pont volt az előd esetében. A PSP analóg karjainak hiánya igencsak megmételyezte szegény gamerek életét, hál istennek az újrakiadás esetében már gondoltak a Dualshock 3 két darab analógjára, így ez a probléma megoldódott: a BBS is megkapta a KH II új kameramódjait. Ezen kívül érdemi változás nem történt.
Vagyis miket beszélek, nagyon is történt, és ez főleg nekünk, európaiaknak lesz szembetűnő! A korongon ugyanis a játékok Final Mix kiadásai kaptak helyet, amit az öreg kontinens lakói eddig csak japán importból ismerhettek. Bár ehhez valljuk be nagyon hardcore KH rajongónak kellett lenni. Mi is ez a bizonyos Final Mix? Ez afféle tartalmilag jelentősen bővített kiadás, ami plusz játék és sztorielemeket helyez a játékokba. Ezeknek a szerepe általában az, hogy összekösse a játékokat a folytatásokkal. A KH II esetében egy új titkos ending videót és majd egy tucat új bossharcot jelent, köztük egy olyat is, ami egyszerre vezette fel az előzményt, a BBS-t, és a jövőben érkező harmadik felvonást is. A BBS is titkos endinggel és fejezettel gazdagodott. Új nehézségi fokot is kaptak a mazochista hajlamú játékosok, az amúgy sem gyenge Hard fokozatra rálicitáló Critical módot. Mindkét játék új minijátékokkal bővült, valamint új harcrendszeren belüli lehetőségekkel is. Az ellenfelek is finomhangoláson estek át, valamint jó néhány ocsmánysággal is gyarapodott a felhozatal. Az már csak hab a tortán, hogy egyes helyeken még a grafikán is javítottak, sok helyen enyhítve ezzel a Square játékaira a PS2 érában jellemző „tátogó” karakterek problémáját. Mindent összevetve a Final Mix kiadások régi motorosoknak is tudnak majd meglepetést okozni.A csomagunk utolsó tagja viszont nem hagyományos értelemben vett játék, hanem csak a történet megértéséhez elengedhetetlenül szükséges átvezető „filmecske”, ami a DS-re megjelent Re:coded HD felbontásba újrahúzott, és megvágott átvezetőit tartalmazza. Azt gondolnánk, hogy annyira nem fontos ez a rész, de ha maradéktalanul szeretnénk majd kiélvezni a jövőben érkező harmadik epizódot, akkor semmiképp se hagyjuk ki a megtekintését!Nem mehetek el szó nélkül a játékok audiovizualitása mellett sem. Mivel nem mai csirke egyik sem, így ne is várjon senki se csillogó-villogó shadereket és részecskeeffekteket. Van helyette valami, amivel sok mai játék nem tud büszkélkedni: a nagybetűs STÍLUS. Ez az ami a mai napig kiemelkedővé teszi a kinézetet, a kissé rajzfilmes, a fantáziát teljesen szabadjára engedő vizuális stílus, aminek egységességét még a mai szemmel gyengének ható textúrák, vagy alacsonyabb poligonszámú modellek sem tudják megtörni. Ráadásul a HD konverzió a profibb fajtából való: fix 30 képkockát pakol ki a gép másodpercenként, mindezt full-HD felbontásban.
A hangok esetében enyhe csalódás a szigetország kultúráját kedvelők számára, hogy a japán hangsáv nem fért a lemezre, de gyorsan hozzá is kell tennem, hogy az angol hang a legjobb JRPG szinkronok egyike. Ráadásul mind a Disney, mind a Final Fantasy karaktereket azok szólaltatják meg, akik tették azt a filmekben és egyéb játékaikban is. James Woods Hádésza nálam talán örök etalon is marad, nem is tudnám elviselni más hangján...
Zenék tekintetében a sorozat állandó zeneszerzője Yoko Shimomura, aki mindegyik rész zenei aláfestéséért felelt. Shimomura annak idején nagyon jó választás volt Nomura részéről, zenei világa roppant egyedi, és első hallásra felismerhető. Emlékezetes zenei témái köröket vernek akármelyik mai játék zenéjére. A Dearly Beloved, a Sanctuary, vagy a Simple and Clean kitörölhetetlenül beleégett már a hallójárataimba, és gyanítom, hogy ezen nagyon nem vagyok egyedül.Fontosnak tartok még egy dolgot megemlíteni, ami személyemet nagyon bosszantja: történt ugyanis, hogy még az első KH remix megjelenésekor rohantam beszerezni a játék gyűjtői verzióját, ami egy gyönyörű slipcase-ben lévő digibookos kiadás volt. Minden téren perfekt volt, egyszerű, nem túlcsicsázott mivoltában is nagyszerű. És erre a Square gondolt egyet, és úgy döntött, nehogy már a második is ugyanilyen kiadás legyen. Ennyit az egységesítés elvéről! Így esett meg az, hogy a KH 2.5 HD ReMix limited változata kis hazánkban úgy néz ki, hogy egy papírdobozba bedobták a játék sima verzióját és egy Mickey egeres kitűzőt. Mélységes csalódás az első után, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játék erényeiből ez nem von le SEMMIT sem. Csak picit fáj, hogy ha egységesített kiadásokat vártál, akkor alaposan hoppon maradtál. Cserébe külföldről be lehet rendelni a komplett kiadást, ami mindkét lemezt tartalmazza, egy 24 centis Heartless figura, a már említett Mickey egeres kitűző, és egy 30 oldalas művészeti album társaságában. Mindezt egy gyönyörű fémtokban, amit egy Nomura által készített artwork díszít. Erősen elgondolkodtató ajánlat...

A Kingdom Hearts 2.5 HD ReMix jött, látott, és győzött: feladatát tökéletesen teljesítette. A vérbeli rajongók emlékezetét felfrissítette, és emellett új fanokat is kreált saját magának. Csak győzzük kivárni a harmadik felvonást. Mindenesetre párszáz játékórát, és megannyi felejthetetlen kalandot addig biztosít számunkra addig is a két HD pakk!

(A játékot partnerünk, a CNG.hu biztosította. Nagyon köszönjük András és Tamás. Vedd meg támogatónk, a Konzolok Szervize webshopjában!)