Die wandelnden Toten.

Kezdetben voltak a zombik. Aztán jöttek a nácik, majd a zombi nácik. Hogy a jövő mit tartogat?
lesznek még itt repülő cápákon lovagló náci zombik is; de ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a jelenben, illetve a múlt egy alternatív szeletkéjében! Ez itt a Zombie Army Trilogy PS4-re!

Szóval aszongya: Achtung, Achtung! A Rebellion gondolt egyet és a néhol kínosan retro, de mindazonáltal szórakoztató (főleg, ha a legnehezebb fokozaton – ahol nem lehet menteni, csak a pályák között van autosave –, félúton a program végéhez az automatikus patch miatt elveszik az összes mentésed) Sniper Elite sorozathoz kiböfögte magából a Nazi Zombie Army 1-2-t, letölthető tartalomként. Aki nem tudná, vagy a címből nem találná ki, az eredeti játék egy világháborús, mesterlövészkedős TPS volt, legnagyobb tudománya a gusztustalanul szlörcsögős, heregolyókat átszakító bullet time volt: ügyesebb lövéseinknél a kamera a golyó útját követve, annak becsapódását mintegy röntgenfelvételen, a kontaktot a test és a golyó között fájóan elhúzva vette el a játékosok étvágyát. Nos, a NZA 1-2 korszaknak meghagyta a második világégést, Karlok és Johannok helyett azonban néhai Karlokat és Johannokat szerepeltetett antagonistaként.Az elkerülhetetlen vesztéhez közeledő Hitler a frappánsan Z-Tervre keresztelt agymenése segítségével az elesett katonákat életre keltve készül leigázni a világot! Oszlásnak induló, vígan dzsesszelő germán hullák árasztják el Berlin utcáit – na itt jövünk mi a képbe! Ugyan vannak pár másodperces, a játék motorjával készült átvezetők, de a történetről, annak mélységeiről és potenciális morális tanulságairól szerintem az alapszituáció mindent elmond. Amolyan Left 4 Deadre hajazó, négyfős kooperatív zombie henteldét képzelj el, ahol a mesterlövészpuska mellett fontos szerepet kapnak a shotgunok, gépfegyverek, pisztolyok és a robbanóanyagok – éles váltás a taktikusabb-sunnyogósabb megközelítést igénylő anyajátékhoz képest, mégis annak mechanikájára épülő őrület! Persze, nekivághatsz a nagy tisztogatásnak egymagadban is, de mivel a háromszor öt pálya alapkoncepciója eléggé repetatív, a mókát a többszemélyes gyilok szolgáltatja. Agyonkusztomizált (nehézség, a killcam gyakorisága, stb.) lobbidba meginvitálhatod legjobb pajtiaidat, maximum négyen indulhattok meg Hitler zombihadserege ellen. Értelemszerűen, minél több a játékos, annál nagyobb hordákra kell számítani, viszont az így hatványozottan kaotikus móka is sokszorozódik.

Köszönhetően a nem túl változatos feladatoknak (gyakorlatilag az egész játék úgy néz ki, hogy zombihullám legyőz, mini-boss legyőz, checkpoint, zombihorda megindul felénk, legyőz...) egyedül hamar bele lehet fásulni a játékba, tényleg több személyre lett kihegyezve az egész történet. Bár vannak különféle mini-bossok és a legtöbb pálya végén felbukkan valami nagyobb főellenség is, nagyon hiányoltam az eredeti sniper játékokban szereplő ellenséges járműveket (egy zombi által vezetett tank mekkora királyság lett volna) – hatalmas móka volt anno a benzintartályt eltalálva a levegőbe küldeni ezeket a páncélosokat. Helyettük van golyószórós töltényszivacs (esküszöm, legalább tízszer fejbe kell csókolni, mire megpurcan), minden zombis történet elkerülhetetlen kelléke, a láncfűrészes zombi, páncélozott zombik, gépfegyveres zombik, robbanószerrel megpakolt szuicid-zombik...
...de visszakanyarodva a játék által nyújtott változatossághoz: pár óra alatt kiismerhető az egész, egyedül talán a kompilációhoz külön fejlesztett harmadik kampány töri meg ezt a monotonitást a nagyobb helyszíneivel, NPC-kel, rögzített géppuskákkal, aktiválható csapdáival és minden Sniper Elite játék elmaradhatatlan legfőbb főgenyájával, (démon)Hitlerrel.Igazi erényeit a játék három másik humánnal csillogtatja meg: ilyenkor mindig van egy idióta, aki előre szalad (ez voltam én, természetesen), hogy ő gyűjtse be a legtöbb pontot, egészen addig, amíg a pofájába nem spawnol valami izmosabb rusnyaság; a beketaminozott, aki több tíz méterekre a csordától lemaradva próbál a mesterlövészpuskájával fejre pötyögtetni, amíg a hátába nem spawnol valami izmosabb rusnyaság; a felcser, aki az előbbi kettőt élesztgeti, illetve a közelharcos, aki a zombikat rugdosva spórol a lőszerkészlettel, amíg rá nem jön, hogy ezért nem jár pont, és ilyenkor gyorsan tol egy rerollt az előző három „kaszt” valamelyikére. Szervezettebb hirig esetén, ismerősökkel, headsettel persze lehet taktikusan haladni és jókat heherészni, gyors meccskeresésnél marad az imádkozás, hogy ne egy csoport ötéves között találjuk magunkat. Ez utóbbi amúgy is döcögős, ha célirányosan keresünk pályát avagy kampányt – hosszú perceket kell ilyenkor unottan várakozni. Mivel checkpointonként ment a játék, ha mind a négyen elhaláloznánk, kezdődik elölről az adott pályaszakasz. No meg akkor, amikor adott pályaszakaszhoz érve nem aktiválódik valami, a pálya gyakorlatilag befagy és mehet minden elölről.
Újdonság még, hogy nyolc karakter között lehet válogatni: a gyakorlatban sajnos ezek nem rendelkeznek eltérő képességekkel, valamint egy karakter és/vagy fegyverfejlesztést pont elbírt volna a Zombie Army Trilogy. Ehelyett, az eddigi Sniper játékokban szereplő fegyverek, plusz egy-két új közelharci csoda teszi tiszteletét, mindenki hamar megtalálhatja a számára legideálisabb elosztást, megspékelve még egy kis dinamittal, (botló)aknával vagy gránáttal – mindezt a kirobbanó siker érdekében.

A rémesen butyuta (és erre önironikusan rá is játszik a program, zseniális!) történet mellett újfent lehetőség van a horda móduszra – a szokásos, egyre erősödő hullámokban ránk törő ellenségek ellen kell helytállni a lehető legtovább. Nem minősíteném különösebben ezt a játékmódot, néha jókat lehet nyomulni, de egyszer sem ébredtem fel úgy sikítva az éjszaka közepén, hogy márpedig nekem most muszáj hordáznom egy jót.
Mit nyújt még a program a végeláthatatlan császkáló hullatömegek mellett? Mivel az első két kampány egy 2012-es (és már akkor is rondácskának számító) játékhoz lett fejlesztve, látvány, animációk terén eléggé gyengén teljesít a Zombie Army Trilogy. Gyakran ködösít a program: a távolban lévő zombikból csak egy világító szempár és egy fekete sziluett látszódik, mondjuk legalább szaggatni nem szaggat a legnagyobb felfordulás közepén sem. A killcam még mindig látványos, de így harmadjára már csöppet unalmas; ráadásul a főjátékoktól eltérően, itt tényleg nem az agilisan leadott több száz méteres hajszál precíz lövéseken van a hangsúly, hanem a ténfergő megboldogultak tonnaszámra darálásán – bizonyos pályaszakaszokon többet volt a shotgun a kezemben, mint a jó öreg távcsöves. Igényli is ezt a program, nem egyszer szűk folyosókon, kisebb szobák közepén találtam magamat és legalább tíz-tizenöt zombit; ilyenkor az ember jóízűen ráránt (mármint a shotira) és fossa magából az ólmot.A debil hangulatra erősen rájátszik a zene is: igazi ZS-kat horrorokat idéző, hol recsegős, hol kísérteties zongoraprüntyögés borzolja a hátunkat. A legjópofább, amikor a játékot megállítva pár percenként valami lidérchang követeli a kontrollerből, hogy takarodjunk vissza játszani, mert már hiányzunk neki. Amúgy minden teljesen rendben van, de semmi kiemelkedőre ne számítsatok.

Meg amúgy sem. A Sniper játékok szerintem mindig is egy szűk, de fanatikus játékosbázist szólítottak meg, akik a program hibái ellenére is élvezettel feküdtek a mocsokban és osztották a halálos fejlövéseket – nekik való tisztelgés a Zombie Army Trilogy, sajnos a jól megszokott hibákkal együtt. Jó szívvel csak nekik tudom ajánlani, illetve azoknak, akiket nem zavar, ha egy játék néha olyannyira rossz, hogy az már jó. Mert a Zombie Army Trilogy pont ilyen.

(A náci zombikat partnerünk, a Magnew Kft. biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Konzolok Szervize budapesti boltjában, vagy webshopjából rendelhető.)