Az arany mindig arany marad!

Adódott anno, több, mint 10 évvel ezelőtt, mikor még a kiadók és fejlesztők nem (feltétlen) a biztonsági játékokból adódó garantált profitra kiélezve keresték kenyerüket, hogy az egyik legnagyobb, legismertebb és legközkedveltebb játéksorozat beintett a magasztos elvárásoknak és egy új, mondhatni stílusteremtő csapásvonalon haladt tovább. Nem más volt ez, mint a klasszikus túlélő-horrorok egyik legjobbjaként ismert Resident Evil szám szerint 4. epizódja. A Resi 4 mai napig vitatott jelenség, megosztotta a játékos társadalmat, ugyanis rengeteget elvett a jól ismert formulából, de bőségesen adakozott is, a legjobb alapanyagokból. A túlélést és vérfagyasztó horror-elemeket felváltotta az akció-orientáltabb, dinamikusabb haladásra kihegyezett játékmenet, ám a sejtelmes és nyomasztó hangulat még így is megmaradt. Legnagyobb problémánk ezúttal nem a többszörösen beszőtt fejtörők megoldása lett, hanem a nehezebbnél-nehezebb ellenféltípusok és viszontagságok kiismerése és legyőzése. Ennek ellenére továbbra is keresztezték utunkat kisebb-nagyobb, logikát és józan parasztit megjárató helyszínek, feladványok. Egy szó, mint száz, minden a helyén volt és mégsem.
Mindenki beszélt róla: voltak, akik egy percet sem voltak hajlandóak játszani vele, úgy utálták, volt, akinek mai napig ez a legjobb játék a világon. Annyi biztos, hogy mindenki erről értekezett, mindenki hallott róla és mindenkibe beleégett.
Egy új fejezetet, kort nyitott a RE4, minden játékos számára kötelező, örök érvényű és megkerülhetetlen klasszikussá vált és a CAPCOM tesz is róla, hogy ne felejtsük el. Amennyiben jól számolom, GameCube-os megindulása óta a játék járt már a második PlayStationön, Wii-n (ezt tartják egyébként a legjobb verziónak), megélt egy gyalázatos alap és egy Ultimate HD kiadást PC-n (a kettő közt majdnem 7 év telt el), és ellátogatott a PlayStation 3 és Xbox 360 tulajokhoz is egy Remaster keretein belül. Szólhatna a fáma arról, hogy itt egy újabb rókabőr, cashgrab, szentségtörés, a minek játszanék ezzel 2016-ban szentségelés, de felesleges volna. Az ok, hogy ez a játék még mindig tud valamit, ami odaszögez a képernyő elé, nem enged és szórakoztat első pillanatától az utolsóig. Mint, mikor annyira ízlik valami, hogy lehetne ezer másik dolgot is rendelni a menüről, de te csak azért is a kedvencedet fogod. Ez itt a Resident Evil 4 HD!Kezdem az elején a negatív dolgokkal, csak mert tudom, hogy egy 10+ éves játék nem való mindenki szájízének. Ami véleményem szerint méltó lett volna egy igazi, 20. évfordulós RE4 kiadáshoz (ugyanis idén van a 20. szülinap, nem véletlen a két Remaster gyűjtemény, Umbrella Corps és RE7 mutogatás), az nem más, mint egy némileg dinamikusabbá tett célzó rendszer, ugyanis a mai játékosok agyérgörcsöt fognak kapni az egy helyben állós, minden haladást nélkülöző, kissé fapados célbemérő mechanikától. Természetesen ez nem teszi játszhatatlanná a játékot, nem lesz tőle rossz, semmilyen kirekesztő negatívumként nem hat, ám legalább egy célkeresztet kaphatott volna ez a verzió, láttunk már ilyen apró ráncfelvarrást más újrakiadás esetében is. Abból a szempontból is kissé zavaró ez a jelenség, hogy 10 év alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy a fegyverünkön lévő lézermodul nem csak akkor mutat valamire, amikor épp célpontra állunk rá vele. A tárgyrendszer és tárgyhasználat, illetve fegyverváltás is kissé nehézkesen hat, mai szempontokhoz mérten természetesen, amint megszokja az ember, gond egy szál se. Szintén zavaró néhol az anti-aliasing, azaz élsimítás hiánya, itt-ott beficcen néhány recés részlet ez által, de szerencsére minimálisan észrevehető. Nagyjából egyébként ennyi, ezek után, aki lemarad, kimarad.

Hogy mitől lett a RE4 a valaha kreált egyik legjobb játék? A sejtelmes, minden városi-jellegű atmoszférából való kiszakadástól. Az új, ismeretlen szörnyűségsorozatoktól. A remekül balanszolt, könnyedén változatos játékmenettől, ami, ha kell, tud újdonságot mutatni, amellett, hogy tradicionális alapokon nyugszik. Kellően filmszerű, mégis minden odafigyelést megkövetelő játékmenete okosan vált zúzós akciójelenetekből a kiváló körítést nyújtó helyszínek felfedezésébe. Az akkoriban még újdonságnak számító QTE akciók nincsenek túlerőltetve, sőt, állítom, a világ egyik legjobban megkonstruált bossfight nyitányaként szolgálnak ebben a játékban. Az okosan felvezetett fegyverfejlesztés teszi a kincs és valutagyűjtést még izgalmasabbá, értelmet nyer minden tárgy, minden fellelhető eszköz, egyszerűen nincs felesleges dolog a játékban, minden jó valamire. Látszik, érződik, hogy a fejlesztők anno tudták, hogy egy ilyen radikális, gyökerektől eredő változást csak akkor képesek megszerettetni a játékosokkal, ha minden részletében klappol a játékmenet. E mellé párosul egy szokásosan „Resis” történet, emlékezetes karakterek, pillanatok és bossfightok.
Olyan élmény ez, amiről tényleg szuperlatívuszokban lehetne időtlen-időkig áradozni, ám felesleges. Magaddal szúrsz ki, ha nem szerzed be, ráadásul a PC-s pöpec edisön minden bájával megáldották a mostani inkarnációt, látványos 1080p és 60fps dukál egy ilyen játékhoz. A képek is magukért beszélnek, ez egy szép, magával ragadó és eredeti game, igazi bevállalós időgép a modern shooterek reneszánszának ősrobbanásához!

(A játékot a forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PlayStation Store-on, ára 5990Ft.