That's it! I've come up with a new DLC!

Közel másfél év szállt el az évtizeden keresztül várt Final Fantasy XV kissé félkész játékként való megjelenése óta, ami idő alatt a Square Enix példaértékű megjelenés utáni terméktámogatással járult hozzá a játék komplett egésszé válásához. A három nagy sztori DLC és a multiplayer kiegészítő mellé milliónyi kisebb-nagyobb hibajavítás és update is érkezett, amik gameplay fronton hoztak újításokat/javításokat, valamint befoltozták a történet szövetén tátongó méretes lukakat. A Final Fantasy XV Royal Edition pedig egy csomagban kínálja a kiegészítőket és javításokat, ami mellett még új tartalmakat is sikerült frissen belepréselni a pakkba.
Na de lássuk, mit is kapunk a pénzünkért? A Royal Edition (digitális és dobozos formában is) tartalmazza az alapjátékot, és külön letölthető tartalomként a Season Pass, valamint a vadonatúj Royal Package tartalmakat, illetve gyakorlatilag szinte az összes csilli-villi előrendelői apróságot, ruhákat, fegyvereket, autófestéseket, miegymást…

Az alapjátékot jópárszor kiveséztük már itt a PSC oldalain, kezdve a rengeteg híren és fórumtémán keresztül az Episode Duscae "fizetős demón" át egészen a boltok polcaira került játékig, amire akkori állapota miatt az objektív értékelés intézményét eltörölve egy szép kövér kérdőjelet osztottam ki értékelés gyanánt. A legfőbb gond akkoriban történeti oldalról mérgezte a játék értékelését. Egyszerűen az utolsó harmad hervasztó volt a maga rengeteg kihasználatlan karakterével, történeti hiányosságaival, és off-screen történéseivel. A tizenharmadik fejezet pedig egyenesen annyira botrányos volt, hogy maga a rendező, Hajime Tabata kért érte bocsánatot, és nyugtatott meg mindenkit, hogy helyre lesz hamarosan téve minden ott is.
Az első történeti kiegészítő, az Episode Gladiolus mellé érkezett is a javítás hozzá, ami ingyen járt mindenkinek. Ez egy alternatív tizenharmadik fejezet lett a Gladio-val a főszerepben, ami más szemszögből, kibővítve foglalkozik az eseményekkel. Még így is maradtak bőven hézagok a történetben, ám ezek egyike sem volt már annyira botrányos mint a hírhedt tizenhármas fejezet. Ráadásul a megmaradt lukakat a kiegészítőkben történtek rendesen ki is töltik. Picit igazságtalan, hogy ezek csak a fizetős kiegészítők (vagy az új Royal Edition ) tulajdonosainak járnak, de a mai trendeknek megfelelően megjelenéskor béta-tesztelni veszünk játékot, hogy egy év múlva megvásárolhassuk a végleges, teljes cuccot. Szó mi szó, a sztori kiegészítők egyaránt sikerrel adtak hozzá a játékmenethez és a narratívához is. Az Episode Prompto adott egy kis szerepet Verstael Besithia Hojo professzorra hajazó karakteréhez, aki egy nagyon jó mellékes gonosz lett volna az alapjátékban, ha jelenléte nem merül ki egy átvezető videó két mondatos mellékszerepében. Az Episode Ignis pedig Ravus jellemét mélyíti tovább, aki így most már megérdemelten izgalmas és összetett motivációkat kapott. Az említett három DLC játékmenetben is adott újdonságokat, kezdve a címszereplőkre szabott harcrendszerrel, ami az alapjátéktól gyökeresen eltérő, izgalmas, új lehetőségeket ad a játékos kezébe. Gladio a lassabb, jó időzítésekre építő játékosok, Prompto a TPS rajongók, Ignis pedig a villámgyors hack&slash fanatikusok szívét fogja megdobogtatni. Ezek a kiegészítők tehát tényleg hozzáadnak a játékhoz, minden szempontból nézve: a történet is érthetőbb, a játékmenetet pedig sikeresen elmélyítik. Sőt, az Episode Ignis megjelenésekor az alapjátékban megjelent egy új skill, amit kitanulva harc közben bármikor válthatunk Noctis baráti társaságából bárkire, hogy aztán az ő egyedi stílusában nyomjuk le az ellent. Mondjuk az nekem picit viccesen jött ki, hogy gyakorlatilag így az Ősök erejét birtokló herceget éreztem a legkevésbé effektívnek a harcok során.A Season Pass utolsó tartalma a Comrades címre hallgató multiplayer kiegészítés, ami egy enyhén sztori-orientált többfős küldetésekkel operáló, különálló játék, ami az alapjáték egy évtizedet ugró történeti szála alatt játszódik. A saját magunk által generált karakterünk a Kingsglaive: Final Fantasy XV CGI filmből ismerős királyi gárda egy megmaradt tagja, aki társaival azon fáradozik, hogy a Noctis eltűnését követően sötétségbe borult világba némi fényt, és ezzel együtt reményt hozzon. A daemonok által uralt világban a megmaradt gárdisták jelentik az utolsó reményt a túlélésre. A játék fő területe Lestallum városa, ahol a helyi erőműbe kell szállítanunk energiaforrást. Energiaforrásokhoz pedig küldetések elvállalásával jutunk. Ilyenkor a városon kívül táborozva toborozhatunk magunk mellé emberi vagy PS+ tagság hiánya esetén AI társakat, akikkel karöltve nem túl változatos, de élvezetes feladatokat oldunk meg. Jutalmul pedig az erőművet fejleszthetjük, amivel Lestallum városának (és ezzel együtt a játékos) lehetőségei is egyre bővülnek. A játékmechanika többé-kevésbé ugyanaz, mint Noctis esetében, újdonságot csak a gyógyító varázslatok, és az energiapajzs bevezetése jelent. A sztori igazából itt másodlagos, de a visszatérő karakterek, és az apróbb magyarázatok, hogy mi is történt az alatt a bizonyos évtized alatt, kellőképp izgalmassá teszik a játékot.

Na, de ez eddig mind szép és jó, de a Royal Package, mint főfogás hátravan! Ez a kiegészítő az igazi újdonság esetünkben, ami rengeteg dolgot foglal magába, de leginkább a történet végjátékát teszi még érthetőbbé, és játszhatóbbá. Az utolsó két fejezet (az említett tíz éves ugrást követő rész) csupa új tartalommal bővült.
A legszembetűnőbb Insomnia városának romjai. Régebben ez a térkép csak a város egykori főutcáját és a királyi palotát jelentette, most viszont tényleges bebarangolható romvárossá bővült, amiben a gárdistákból álló ellenállás még aktívan küzd a Niflheim birodalom megmaradt Magitek katonáival és a daemonokkal. Az ellenállás föld alatti rejtekére bukkanva pedig plusz mellékküldetéseket is kapunk, amik egyrészt négy-öt óra plusz játékidőt adnak, valamint egy csomó plusz információt a játék mitológiájából, és jó néhány vadiúj átvezető videót is. Ráadásul az aktív Comrades játékosok egy szép gesztusként még a saját karakterükkel is összefuthatnak a királyi város romjai között.
Insomnia romjai között értelmet nyer az off-road monster truckká alakított Regalia is, amit immár szabadon vezethetünk, nem vagyunk az utakhoz kötve, mint a mezei modellnél.

A város romjai új kihívásokat is tartogatnak a bivalyerős opcionális bossok képében, amiknek legszebb képviselője Omega Weapon, akit közel százas szintű karaktereimmel még csak megsebezni sem tudtam rendesen. Fel kell kötni a gatyát hozzá, annyi szent…
Az opcionális tennivalók után pedig maga a végső konfrontáció, az utolsó összecsapás, ami a legnagyobb változáson ment keresztül. kezdve ott, hogy itt is számos új átvezető árnyalja a képet, valamint több új boss is keresztezi utunkat, és ezekről a harcokról egytől-egyig elmondható, hogy a játék legizgalmasabb, legjobban rendezett összecsapásai lettek. Cerberus, majd a az ősök négy korrupt tagja iskolapéldája, hogyan adjunk hozzá a játékhoz tartalmat úgy, hogy az tökéletes legyen. Ráadásul így a legvégső összecsapás a fő antagonistával sem csak úgy a semmiből jön, hanem ügyesen bemelegít minket addigra a játék. És ha a bemelegítésnél járok, akkor nem hagyhatom ki a fejlesztett Armiger képességet sem, ami a tizenhárom ősi, királyi fegyvereket összegyűjtve aktiválható, és olyan csapásokat vihetünk be vele, amik azelőtt maximum a QTE jelenetekben szerepeltek a történet egy-egy pontján.

De a Royal Package nem csak a sztorit és a harci lehetőségeket bővíti, hanem a szabadidős tevékenységeket is. Immár FPS nézetből is bejárhatjuk Eos világát, sőt, akár még harcolhatunk is így, amennyiben nem vagyunk hányingerre fogékonyak a rengeteg Warp támadást követően. Ha vezetni támad kedvünk, akkor off-road Regalia immár három időmérő akadályversenyen is kipróbálható, valamint a játék kikötőiből most már elérhető a királyi yacht is, ami szabadon vezethető az óceánon, ahol bizonyos pontokon lehorgonyozva új halfajtákat horgászhatunk ki a vízből (amikből Ignis egyből új receptekkel inspirálódik). Nagy kár, hogy szárazföldet csak a három kikötőnél érhetünk, így hiába a rengeteg sziget a vízen, azokat nem járhatjuk be…

A Royal Edition tehát a Final Fantasy XV összes hiányosságát sikerrel kompenzálja, a történet most már koherens egésszé vált, a játékmenet az új irányítható karaktereknek és új lehetőségeknek hála pedig közel tökéletes. Egyetlen hatalmas bosszúságom van, ami korábban soha nem tűnt fel nekem, de 190 óra Witcher 3 után nem mehetek el szó nélkül a hatalmas open-world kongó funkciótlansága mellett. Bár mostanra kaptunk egy nagyon részletes in-game enciklopédiát is, én mindig is az a fajta játékos voltam, aki nem utánaolvasva szeretné megismerni a game háttérvilágát, hanem a történet folyamán szeretem felfedezni azt. Eos világa ugyanis gyönyörű, ugyanakkor hiába élettel teli, egyfajta mesterkéltséget érzek most vele kapcsolatban. Hiába avatkozhatunk bele a világ dolgaiba barangolásaink során, az maga sosem változik cselekedeteink hatására, és semmi jelentősége nincs a tetteinknek, ennélfogva a Final Fantasy XV lineáris játékként sem szenvedne semmi csorbát, és emiatt elpocsékolt lehetőségnek tartom a gigászi nyílt világ létezését. Továbbá itt nem futunk bele percenként valami teljesen véletlen eseménybe, és a világ lakói sem "élnek" úgy, mint Geralt utolsó kalandjában, itt a nyílt világ nem egy működő világ, "csak" egy díszlet (bár annak elsőrangú, szó se róla)...

Ugyan nem konzol specifikus, de mai világunkban, ahol mindenki zsebében ott lapulhat a 24 havi részletre vásárolt legújabb okostelefon modell, érdemes megemlíteni a szintén most megjelent hivatalos "demake" verziót, a Final Fantasy XV Pocket Editiont is. Ez a Square-Enix kis szerelemprojektje, amiben tabletekre és okostelefonokra ültették át az eredeti játékot, figyelembe véve és kihasználva a hordozható eszközök képességeit és tulajdonságait. A Pocket Edition aranyos/vicces/egyszerűen áramvonalas chibi-grafikát használ, és a játék fő sztorivonalát egy az egyben követi, a vicces külső mellé az eredeti zenei hanganyaggal, eredeti szinkronnal, az eredeti átvezetők stílusával. Érthető okokból a mobil processzorok még nem elég bikák egy kiterjedt open-world játékhoz, így az áramvonalasítás jegyében minden felesleges sallangot lecsíptek a fejlesztők, ahogy a játékmenetet is automatizálták, de csak annyira, hogy azért mindig legyen beleszólásunk abba, amit irányítunk. Izometrikus nézetből irányítva egyfajta mobilos Diablo klón lett a Pocket Edition, ami (a sors fintora) így koncentrált élményként még talán koherensebb is tud lenni mint a nagygépes verzió. Az első fejezet ingyenesen kipróbálható iOS és Android rendszeren is. A játék további fejezetei fizetősek, de az a pár sör vagy doboz cigi ára nem pénz egy minőségi, élvezetes mobiljátékért.

Végszó gyanánt a Final Fantasy XV univerzuma mostanra vált kerek egésszé, ebbe beleértve mindent, ami eddig napvilágot látott vele kapcsolatban, az alapjátékot, a kiegészítőket, a Brotherhood animét, a CGI filmet, és a kiegészítő játékokat (Justice Monsters Five és a King’s Knight). És ennek az evolúciónak még nincs vége, a Square ugyanis még tervez a jövőre nézve is, a folyamatosan érkező Comrades update-ek mellett nagy esély jön az új sztori DLC évad is. Ha egy minimális isteni gondviselés van ezen a világon, akkor remélem ez még több tartalmat (és egy csomó Final Fantasy XV témájú cikket) jelent…

Addig is ne feledjétek, a játék mottója még mindig aktuális, ha nem egyre aktuálisabb:

"A Final Fantasy for fans and first-timers"

(A játékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható támogatónk, a Platinum Shop budapesti boltjaiban, vagy webshopjából könnyedén meg is rendelhető a linkre bökve.)