Itt a tavasz, dagad a... katana.

Pár hónapja a visual novel rajongók kaphattak egy nagyobb adag minőségi szórakozást az Idea Factory jóvoltából, akik elhozták a zsáner egyik legnépszerűbb címeként ismert Hakuoki sorozat első felvonásának felújított verzióját PlayStation Vitára. A minden szempontból minőségi remake legnagyobb hibáját hibáját (a kissé vontatott történetvezetés mellett) az jelentette, hogy a Kyoto Winds alcímű epizód az epikus fordulatokban bővelkedő sztorit kettévágta, emellett kérdéses volt, hogy a történet második felét mikor vehetjük kézbe, de szerencsére most eljött ez a pillanat is a Hakuoki: Edo Blossoms képében.

Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert a HEB annyira közvetlen folytatása az előző résznek, hogy képtelenség anélkül beszélni a sztorijáról, hogy ne csúsznék bele ilyen-olyan spoilerekbe, így kissé ironikus módon ez egy olyan visual novel teszt lesz, melyben a játék egyértelműen legnagyobb erősségének számító sztorival nem igazán fogunk foglalkozni. Elég annyit tudni, hogy Chizuru, az eltűnt apját kereső kétségbeesett és szerelembe esésre fokozott hajlandóságot mutató kiscsaj egyedüli nőként továbbra is a Shinsengumi (a sógunátus speciális rendőri alakulata, mely róninokból áll) tagja, az izgalmas fordulatokban gazdag cselekmény pedig Kyotóból áttevődött Edóba. Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy az Edo Blossoms nem egy klasszikus folytatás, hanem egy egybefüggő történet második fele, így ha valaki az első rész ismerete nélkül megy neki, az égvilágon semmit nem fog érteni a cselekményből.

Ez többek között azért is volna vétek, mert a HEB révén végre révbe ér a történet és míg a Kyoto Winds felvezetése kissé lassúcska volt (értsd: órákon keresztül nem történt benne semmi), itt rögtön maximális fordulatszámon pörög a sztori már az első perctől. Ez azonban nem minden, hiszen a szamurájos szerelmes sztori szép lassan átmutálódott egy szörnyes szamurájos szerelmes történetbe, amit ugye csak jobban hangzik, még ha van is az egésznek egy elég erős Alkonyat fílingje.Ha az eddigiekből nem lett volna világos: igen ez is egy klasszikus otome cím, azaz a cselekmény nagy része alfahím szamurájok utáni epekedéssel fog telni, így férfitársaimnak fokozott figyelmet javaslok a vásárlás előtt, nehogy a borító tévútra vigyen valakit. Az Edo Blossoms-ot elindítva az első dolog, amit ösztönösen keresni kezdtem a menüben a Kyoto Winds mentésének áthozására vonatkozó ikon volt, ilyet azonban minden igyekezetem ellenére sem találtam. Ez meglehetősen elszomorított és már tárcsáztam is volna a szemészet számát, amikor a New Game-re tenyerelés után a cucc megkérdezte, hogy kinek a sztoriját szeretném végigvinni.
Mint Sherlock Holmes nagyon (nagyon nagyon NAGYON) távoli leszármazottja, sikerült összeraknom a két dolgot: igen, sajnos a jelek szerint ezzel a karakterválasztós izével váltották ki a mentés importálásának nyűgjét, ami több szinten is eléggé gáz. Egyrészt technikai szempontból ez a probléma nem egyenértékű nehézségben a rák ellenszerének megtalálásával, melyre bizonyíték az elmúlt évtizedek temérdek címe, melyek éltek ezzel a lehetőséggel (többek között Vitán is). Másrészt meg ha mondjuk több tucat órát öltél az előzménybe, eléggé arculcsapás jellege van annak, hogy a Kyoto Winds eseményeinek az égvilágon semmilyen hatása nincs az itteni eseményekre, ami (ismét leszögezném) a második fele ugyanannak a sztorinak.

Persze ez nyilván apróságnak tűnhet, de elég rendesen megtöri az immerzió faktort, meg hát a HEB történetét amúgy is az teszi igazán izgalmassá, hogy milyen irányba kanyarítod el a cselekmény folyását. Ez utóbbira szerencsére ezúttal is számtalan lehetőséged nyílik a történet fontosabb csomópontjainál, amit ha beszorzol a potenciális szerelmi kapcsolatok számával, könnyen világossá válik, hogy ez nem az a játék, aminek minden titkát kivesézed egy 5 órás végigjátszással (köhömm, The Order). Szerencsére a Kyoto Winds-ben megszokott színvonal minden szempontból igaz a folytatásra is, így a visual novel rajongók minden bizonnyal a gamer mennyországban fogják érezni magukat játék közben.

Ugyan a játék sztorijának teljes megértéséhez továbbra sem árt japán történelmének alap szintű ismerete, a szövegben lévő fontosabb kifejezéseket az éráról, illetve a szereplők neveit az első rész hagyományaihoz hűen itt is „kibonthatod” egy kis extra info reményében, ami kifejezetten hasznos abban az esetben, ha már nem élnek benned túlságosan frissen az előzmény eseményei. Mindehhez lenyűgözően kidolgozott artworkök és karakterek járnak, melyek méltán emelték a sorozatot a zsáner leghíresebb címei közé. Aláfestő zene ugyan ritkán van a cselekmény alatt, de az ilyenkor felcsendülő dallamok tökéletes hátteret biztosítanak a történésékhez. Muszáj még szót ejteni a kiváló minőségű szinkronról, mely sok japán játékkal ellentétben egy másodpercig sem téved az „agyadat kikaparod, annyira idegesítő gyerekhangon történő sipítozás” ingoványos talajára, a szereplők végig profin és maximális beleéléssel adják át a történet fordulatait.

A Hakuoki: Edo Blossoms minden szempontból méltó lezárása Chizuru és változatos egyedekből álló szamuráj háreme számára, mely a visual novel stílus megszállottjainak akár 30+ órás minőségi elfoglaltságot jelenthet.

(A játékot a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! Megvásárolható a PS Store-ból 12990 Ft-ért.)