Megemlékezés a kézikonzol legjobbjairól.

A Sony idén március 1-től végleg felhagyott a PlayStation-család "fekete bárányának", a PlayStation Vita-nak gyártásával, és azt is megerősítette, hogy nem tervez újabb kézi konzolt, ezzel beverve az utolsó szöget is a kis masina és saját handheld vonalának koporsójába. Ez valószínűleg senkit nem ért váratlanul, hiszen a teljesen laikusok számára is nyilvánvalóvá válik egy kis utánajárást követően, hogy a Vita - sajnos - rosszkor volt rossz helyen.
Pedig nem volt mindig ilyen borús a helyzet: a Sony első kézikonzolja, a PlayStation Portable (vagy röviden PSP), fantasztikusan teljesített, tökéletesen kiszolgálta a játékosközönséget, és megannyi remek játékkal örvendeztette meg a tulajdonosokat - felsorolni is nehéz lenne őket. Ennek fényében a vállalat nagy reményekkel vágott bele a handheld utódjának fejlesztésébe, amely először a beszédes NGP, azaz Next Generation Portable néven futott, majd a 2011-es E3-on PlayStation Vitaként került véglegesen leleplezésre.Minden adott volt a feltételes sikerhez: a kornak megfelelő hardver, hangzatos exkluzív címek, ígéretek különböző alkalmazásokról és nyitás a közösségi tartalmak felé. Mindent tartalmazott a recept, az áttörés mégsem jött. Ugyan tényleg jelentek meg exkluzívok a Vitára, azonban ezek szépen lassan kikoptak, így pedig a Sony is kénytelen volt stratégiát váltani.
A Vita közel sem tudta a PSP sikerét produkálni, ezen pedig kár is lenne nagyon szépíteni. Azok, akik megvásárolták és kitartottak mellette, nem biztos, hogy azt kapták, amire kezdetben számítottak, a fókusz pedig az "erős, következő generációs, exkluzív kézikonzolról" átváltott a masinában rejlő alternatív felhasználási módokra.
Így kezdett elterjedni például a Remote Play - amivel "nagytestvérét", a PS4-et kezelhettük rajta -, valamint a Sony nagygépeire érkező remasterek és indie-k támogatása. Utóbbi azonban már csak azért sem volt szerencsés, mert az indie fejlesztők leginkább a PS4 mellé szerződtek, ám legalább ez hozott némi vérfrissítést a felhozatalba, plusz út közben is játszhattunk kedvenceinkkel. Emellett kapott egy képernyő nélküli "otthoni" változatot, amely a PlayStation TV néven fut és - egészen hihetetlen módon - TV-re kötve játszhatunk PS4 joy-jal a Vita játékokkal (plusz akár a PS4 tartalmakat is tükrözhetjük vele egy másik TV-re)

Két konzolgeneráció között és a mobilos játékok forradalmának fellendülésekor érkezett a kézi gép, így igazán széles körben nem terjedt el. Megjelentek rá azonban sikeres játékok, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy rengeteget portoltak PlayStation 4-re ezek közül - sőt, némelyik még folytatást is kapott rá. Jelen cikkünkben a PlayStation Vita elfeledett klasszikusaira emlékezünk, amelyeket minden, a PlayStation-brand mellé elszegődött játékosnak érdemes lenne legalább egyszer kipróbálnia. A lista nem állítja sorba ezen címeke, így mindenki kedvére mazsolázhat.

Uncharted: Golden Abyss

Ezt a listát talán nem is lehetne méltóbb címmel megnyitni, hiszen az Uncharted sorozat minden egyes epizódja rengeteget tett azért, hogy a PS-tulajok jogerősen nevezzék a platform egyik legjobbjának. Noha az Uncharted: Golden Abyss csak részlegesen kapcsolódik a fővonalhoz, sőt, a Naughty Dog helyett a Sony BEND fejlesztette (amely stúdió egy nem feltétlen rossz választás még így sem), így is remekül hozta a széria védjegyeit és hozzájuk tudott adni a Vita sajátosságainak köszönhetően.
A játék egyfajta előzményként szolgál a kincsvadász Nathan Drake történetében, lévén, hogy az első Uncharted előtt játszódik. A számozott epizódoktól ugyan elmarad, azonban egy teljes mértékben könnyed és szórakoztató kaland, amelynek abszolválása ajánlott, főleg, ha tetszett a többi rész.Killzone: Mercenary

Szintén egy visszatérő nagy klasszikus sorozat hordozható kikacsintása. A PSP-re megjelent Killzone: Liberation sokak számára kimaradt, annak köszönhetően, hogy a hagyományos FPS-játékmenetet száműzték belőle és "felülnézetre" cserélték. Emiatt rengeteg kritika is érte a fejlesztő Guerrilla Gamest, akik nem voltak restek megmutatni ezután, hogy mitől is döglik az a bizonyos légy. A handheld folytatás a Killzone: Mercenary képében érkezett, ami az egyik - ha nem A - legjobb hordozható FPS, ami valaha napvilágot látott.
Nem csak a játékmenet, a történet is egészen érdekes volt: egy zsoldos bőrében látogathattunk meg ismerős és új helyszíneket, miközben az ismert ISA frakció számára hajthattunk végre küldetéseket. Amennyiben ez nem lenne elég, a Mercenary olyan többjátékos móddal érkezett, amelyet még az asztali konzolok is megirigyelhettek - a játék ezen aspektusát sokan emlegetik a mai napig.Gravity Rush

Bátran kijelenthetjük, hogy a Gravity Rush úgy lett a Vita egyik legjobbja, hogy nem egy ismert sorozat nevével szállt versenybe. Az SCE Japan Studio jellegzetesen stilizált stílussal készített egy olyan akciójátékot, amely a játékosok perspektíváját állította szó szerint a feje tetejére. A főhős, Kat, egy különös világban ébred, és képes manipulálni a gravitációt: a kalandba belevágók pedig ezen képességekkel győzhették le ellenfeleiket és oldhattak meg feladványokat.
A Gravity Rush csavart egyet a szuperhősös sablonokon, épített a Vita giroszkópjára, Kat pedig egy már PS4-es folytatást is megért - és persze beállt a PlayStation ikonok csoportjába.Tearaway

A Media Molecule példátlan kreativitással és fantáziával vág bele minden projektjébe, és bár a LittleBigPlanethez képest kevésbé adott szabad kezet a játékosoknak, mégis egy emlékezetes és sajátos élménnyé kerekedett a Tearaway. A papírból hajtogatott világ egytől egyig valós modellekről készült, és ezen mesés, ötletektől duzzadó univerzumban indíthattunk útjára egy bájos hírnököt. A végtelen szerethető figura és az imádnivaló zene mellett az is remek döntés volt a fejlesztők részéről, hogy a kézi konzol minden technikai bravúrját kihasználta a program, narratívájának pedig része volt, hogy a játékos átszakította a valóság határait, és megjelent magában a mókában.
Kicsiknek és nagyoknak egyaránt egy jellegzetes élmény a Tearaway, amely csupán innovatív megközelítésével is elnyerhette volna helyét a PS Vita panteonjában.Wipeout 2048

Egy PlayStation sem teljes a maga Wipeoutja nélkül, a Sony Studio Liverpool pedig igyekezett a lehető legtöbbet kihozni az akkor még modern gépen megjelenő aktuális inkarnációból. A Wipeout 2048 a PlayStation Vita egyik nyitócímeként demonstrálta, hogy milyen grafikai teljesítményre is képes a kis eszköz, és egy bődületes, pörgős, a széria színvonalát megütő, mellesleg remekül kezelhető produktumot készített. Külön érdekesség, hogy a fejlesztők a kézi konzolt tesztelték a futurisztikus előzmény epizód készítése során, és az ő visszajelzésük alapján került rá a PlayStation Vitára egy második analóg és a hátsó érintőképernyő: amelyek nélkül nem lett volna fele ennyire sem emlékezetes.Persona 4 Golden

Ugyan technikailag nem PS Vita exkluzív, elvégre a PlayStation 2-es Persona 4 bővített kiadása, mégsem maradhatott ki erről a listáról a Persona 4 Golden. Az Atlus oly mértékben dúsított és gazdagított egy már alapjaiban tartalmas, szórakoztató és vagány módon stílusos alkotást, hogy egyszerűen nehéz volt elhinni, hogy nem a kézi konzolra tervezték eredendően. A program a lehető legjobb formáját hozta a Vitán, a játékosok pedig utazás közben, várakozás alatt, vagy késő órákba nyúlva ágyukban forgolódva nyüstölték névtelen középiskolásukat, teljesen elveszve a vidéki életben, a rejtélyes gyilkosságokban, és a végtelenül addiktív játékmenetben.Assassin’s Creed Liberation

Az idő ezen pontján az Assassin’s Creed széria már multimilliomos és multimédiás megafranchise-zá nőtte ki magát, amely a létező összes platformon jelen volt - így, szerencsére, a PS Vita sem maradhatott ki. Hasonlóan a PSP-s Bloodlines-hoz, a Ubisoft egy a hosszabb narratívát kiegészítő kalandot valósított meg, amely azonban számos szempontból csavart a sztorin és a játékmeneten.
Az ötletes megoldások mellett a legizgalmasabb jellemzője az első játszható női assassin, Aveline szerepeltetése volt, a rajongók pedig egy hordozható, kicsinyített, de az alap szériához minden szempontból hű történelmi túrát kaptak, amely az amerikai sagat mélyítette el.Soul Sacrifice

A Marvelous és a SCE Japan közös, torz gyermekeként érkezett el a Soul Sacrifice (majd bővített verziója, a Soul Sacrifice Delta), ahol egy sötét fantasy világ szörnyvadászatába temetkezhettek bele a játékosok. A történet középpontjában egy mágikus napló állt, amelyben egy varázsló emlékeit élhettük át, miközben borzasztóbbnál borzasztóbb ellenfelekkel szállunk szembe. A központi mechanika pedig az "áldozati" rendszer volt, amellyel tárgyak és testrészek feláldozásával hozhattunk létre komplex támadásokat. Ez egy érdekes taktikai mélységet és dinamikát adott az élménynek, amelyet tovább fokozott, hogy másokkal is játszhattunk együtt - és őket is feláldozhattuk...Oreshika: Tainted Bloodlines

Az Oreshika talán a Vita-katalógus legméltatlanabbul elfeledett és alul értékelt játéka volt, bár tény, hogy csak az RPG-k kedvelőinek szólt. Alapvetően a '99-es, csak Japánban kiadott Ore no Shikabane o Koete Yuke folytatása volt (ez 2011-ben kapott egy remake-et PSP-re, így érthető döntés), ám narratíva terén nem kapcsolódott erősen az említett programhoz - inkább "spirituális" utód. Alapvetően az különbözteti meg a szigetország "tömeggyártott RPG-itől", hogy a legyőzött szörnyek után kapott pontok által istenségekkel nemzhetünk gyermekeket, akik különleges erőkkel bírnak. A csavar, hogy ezek a gyermekek mindössze két évig élhetnek, így több generációt irányíthatunk a játék során. A "család" hatalmát kiterjeszthetjük a teljes nemzetre, itt pedig némi mikromenedzsment is beúszik a képbe, ezzel adva egy üde összetevőt a recepthez.LittleBigPlanet: PS Vita

A nagy sikerű LittleBigPlanet-sorozat hordozható tagját már a fentebb említett NGP leleplezésekor bejelentették, ez pedig rengeteg embert meglepett, sokan pedig szkeptikusan álltak a koncepcióhoz. Ennek ellenére a vitás LBP állta a sarat: nem csak, hogy tökéletesen hozta az ismert formulát, megspékelte azt egy rahedli új funkcióval, amelyek az érintő képernyőre épültek. A játék minden túlzás nélkül tökéletes tagjává vált a szériának, semmiben sem maradt el nagygépes testvéreitől és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a számtalan díjra jelölés, amelyek közül többet el is hozott (köztük egy év játéka és év hordozható játéka kitüntetést is).A PlayStation Vitára természetesen jelentek meg a felsoroltakon túl is remek játékok, ha más nem, olyanok, amelyek később a remek fogadtatásnak köszönhetően más rendszereken is elérhetővé váltak. Noha a kis kézikonzol ideje lejárt, az a tény elvitathatatlan, hogy mind az indie-k népszerűsítésében, mind a megszokott és megszeretett sorozatok kibővítésében nagy szerepe volt. Emellett megágyazott néhány olyan címnek, amelyek feljavított változatai, valamint folytatásai óriási sikert arattak PlayStation 4-en (pl.: Tearaway, Gravity Rush).

Amennyiben hiányoltok valamit a listáról, esetleg van olyan játék, amelynek megismerését a Vitának köszönhetitek, osszátok meg velünk bátran kommentben!