A rövid, a bosszantó és a jó.

A Jurassic World Evolution hiányosságai ellenére is egy szórakoztató élményre sikeredett, amit azóta folyamatosan próbálnak gazdagabbá tenni a készítők. Ennek a befektetett munkának a gyümölcse számos ingyenes újítás, valamint több fizetős bővítmény is. Az ingyenes frissítések közé tartozik egy pakk, amely a Jurassic World: Bukott birodalomból hozott hat új dinoszauruszt, köztük a ragadozó Allosaurust és Baryonyxot, a növényevő Stygimolochot, és a hibrid Indoraptort.
Szintén egy költségmentes bővítéssel került be a „kihívás mód” is, amelyben, ha teljesítjük a különböző nehézségi szinteket a különféle szigeteken, akkor egyedi dínó-külsőkre tehetünk szert. A központi nehezítést az jelenti, hogy a Hammond Alapítvány a bevétel egy részét lefölözi, ez az összeg pedig arányosan nő a beáramló tőke növekedésével, viszont sosem csökken: ergo ha megcsappan a pénzforrás, továbbra is sokat veszíthetünk. A magasabb fokozatokon pedig az arány magasabb. (Egyébként szintén a frissítés része volt az, hogy bizonyos dínókat, mint például a Tyrannosaurust, arányosabbá tettek.)
A különböző finomítások az alapjáték tesztjének megírásakor már elérhetőek voltak, az alkotók pedig folyamatosan egyengetik a programot. Amit a kiegészítők értékelésekor érdekes újításként tapasztaltam még az volt, hogy a lények már megtámadják az autókat, amelyek ennek következményeképp javításra szorulnak; illetve az, hogy a vendégek már WC-ket is igényelnek.
Fizetős tartalmi bővítésekként három csomagra lehet lecsapni külön-külön vagy egyben, amelyek csomagonként három dinoszaurusszal gazdagítják az amúgy is folyamatosan dagadó felhozatalt. A Cretaceous három krétakori lénnyel bővíti a gárdát: ők a recés „cápafogú” (innen a neve is) Carcharodontosaurus, míg a növényevők részéről a négy- és kétlábon egyaránt közlekedni tudó Iguanodon és a valaha élt egyik legnagyobb lény, a Dreadnoughtus csatlakoztak. A Carnivore csomag kizárólag ragadozókat szedett csokorba: ők az Acrocanthosaurus, a Herrerasaurus, valamint a Procreatosaurus. A Herbivore pakk a növényevőkről szólt, így a Dryosaurus, a Homalocephale és a Nigersaurus kerültek be a csapatba. A felsoroltak mellett külön beszerezhető a Raptor Squad Skin Collection, amely a Jurassic World Velociraptorainak külsőjét teszi elérhetővé a játékon belül.
A fizetős tartalmak között azonban a három fő attrakció külön fejezeteket érdemelnek, így vegyük sorba őket.

Secrets of Doctor Wu

A játék első komolyabb kiegészítője a rejtélyes Dr. Henry Wura és kísérleteire összpontosít. A sztori a fő módba ágyazódik be, így annak folytatásával lehet ellátogatni két új helyszínre: kezdetbe az Isla Muerta keleti részére, majd a tacañói kutatóbázisra, ahol a BD Wong által megtestesített karakter legtitkosabb projektjei zajlanak.
Kezdetben, az alapsztorihoz hasonlóan, megbízásokat kell teljesíteni a három – szórakoztatóipari, tudományos és biztonsági – részlegnek, majd ha kapcsolatunk velük elért egy bizonyos pontot, akkor kaphatunk egy küldetést tőlük. Ezek teljesítése során Dr. Wu belekontárkodik a teendőkbe, és valami veszélyeset kér tőlünk: például a vígan kitenyésztett növényevők közé szeretne beengedni egy ragadozót. Az első helyszín egyfajta „visszarázódós” prológusnak is felfogható, amely megalapozza a titkos kutatóbázis izgalmas feladatait.
Tacañón vethetjük bele magunkat a jó doktor valódi titkaiba, ahol különféle hibrideket kell létrehozni, majd azokhoz kapcsolódó feladatokat létrehozni, miközben egy rejtélyes ellenfél szabotálja cselekedeteinket. Létrehozható például a Spinosaurus és a Velociraptor keresztezéséből a Spinoraptor, vagya Stegosauruséból és a Triceratopséből a Stegoceratops. Ezek kreatív bővítések, és egyfajta reménysugarai is lehetnek annak, hogy egy esetleges folytatásban már szabadon génmanipuláljuk kedves gerinchúros őslényeinket. Vannak új „sima” állatok is, mint például a mérgező fogú Troodon.
A génjáték terén egy hasznos újítás, hogy most már azzal is variálhatunk, hogy milyen komfortigényei legyenek kedvenceinknek, vagy például mennyire igényeljék a társaságot. Bár ez értékeik csökkenésével jár, hasznos lehet a rajongói körökben hírhedt Stegosaurus tartásának, amely csak jó pár társával érzi jól magát. A bővítmény csúcsa pedig az Indominus rex kamuflázs génje, amely kaméleonná alakítja ezt a hibrid monstrumot.
A Secrets of Dr. Wu tele van jó ötletekkel, de ár-érték arányban kevéske: pár óra alatt teljesíthető, és nem a felsoroltakon kívül nem igazán nyújt mást - pedig maguk a feladatok, a kihívások és az elképzelések prímák. Mivel én a fő sztori után vágtam bele, ezért spórolhattam a hibridek elkészítéséhez szükséges dínók génállományának teljes feltérképezésével, de az új játékosok valószínűleg sok időt elüthetnek azzal, hogy a szükséges ásatásokat elvégezzék. Ezen kívül a nagyobb és drágább állatok sok időt követelnek meg, így gyakran volt az, hogy a telefonomat birizgáltam, amíg kikelt az a várva-várt Spinoraptor: ami semmiféleképp sem az a hatás, amit egy videojáték ki kellene, hogy váltson.Claire’s Sanctuary

A második jelentősebb bővítmény Claire Dearing – akit a filmben alakító színésze, Bryce Dallas Howard szinkronizál – karaktere köré épül, aki szeretné az Isla Nublar északi részén rekedt dínókat megmenteni a Sibo-hegy közelgő vulkánkitörésétől, hogy, áthelyezve őket a Sanctuaryra, menedéket nyújthasson nekik. Ez a csomag enyhén szólva is frusztrálóra sikeredett, ami kár, mert egyébként kreatív ötleteket temet be a borzasztó küldetéstervezés és az újrahasznosított mechanikák fárasztó és émelyítő trágyadombja.
A kiegészítő első felében a Nublaron kell segíteni a beteg állatokon, kideríteni, hogy mi gyötri őket, majd felkészíteni őket az evakuációra. A sztori fő aspektusa az, hogy itt most nem parkot építünk, hanem igyekszünk egyfajta konzerváló munkát végezni: ettől függetlenül azonban ugyanúgy fenn kell tartani a parkot, a költségek és a bevétel pedig bizarr, átláthatatlan módon valósulnak meg, és ugyanúgy kell vendéglátó létesítményeket létrehoznunk. Erre tesz egy lapáttal a kihívás módban bevezetett Hammond Alapítvány-sarc, amely egy alapvetően nem bevételre kiötölt létesítményből szipolyozza ki folyamatosan a pénzt úgy, hogy a bevétel növekedése még nagyobb fölözést eredményez. Ez egy alapvető logikai hiba, amely mellé rossz tervezésbeli feladatok is párosulnak: például a vakcina kiötlésekor mind a 60 feletti dínót ki kell kúrálni, ami önmagában is rengeteg időt vesz el: választhatunk, hogy malmozunk, amíg a csak korlátozott számban kiosztható parancsra hallgató mesterséges intelligencia elvégzi a munkát helyettünk fájdalmasan pontatlan célzáskultúrájával, vagy saját kezünkbe vehetjük a dolgot, hogy egy örökkévalóságnak tűnő időintervallumot erre pazaroljunk életünkből. A távozáskor pedig ki kell választani nyolc dínót, amit magunkkal vihetünk: a rossz döntés azonban keserves következményekkel, esetenként akár újrakezdéssel járhat: például ha a sokat emlegetett Stegosaurust visszük magunkkal, a bukás szinte biztos, ugyanis ő társaság nélkül randalírozni kezd. Az újrakezdés, a mentés visszatöltése, illetve a várakozás védjegyei ennek a fejezetnek – utóbbi egyébként is mérgezi a játékot, és sokszor tényleg nem tudunk mást csinálni, mint várni, amíg valami történik, vagy lesz elég pénzünk ahhoz, hogy valami történjen. Az sem túl előnyös, hogy, mivel ez egy különálló etap, így minden kutatást újból ki kell fejleszteni, hiába tettük azt meg az alapjátékban. Az újítások sem túl lenyűgözőek: olyan dinoszauruszokkal gazdagodik a felhozatal, amelyeket alig lehet megkülönböztetni a többiektől: mint például az Albertosaurus vagy az Ouranosaurus.
Hogy ne csak rosszat mondjak, határozottan kreatív elképzelés a paleobotanika, amely Claire szakterülete. Egy üvegház felépítésével kifejleszthetünk speciális paleo-növényeket, amiket aztán megetethetünk a dínókkal. Ez egy újfajta mikromenedzselést igényel, ugyanis egy adagolóba csak három fajta növény férhet, miközben maga az üvegház is csak korlátozott számban képes tárolni és termeszteni a finomságokat. Plusz, vannak eledelek, amelyek javítanak az állatok egészségén, míg mások pont, hogy károsítják azt, így az sem mindegy, hogy hogyan csoportosítjuk kedvenceinket miközben átvergődjük magunkat a küldetéseken.
Mindent egybevetve a Claire’s Sanctuary egy frusztráló és időrabló csomag rosszul átgondolt és még rosszabbul kivitelezett elemekkel, amely sajátos és kreatív elképzelései alig kapnak levegőt. Időtartama pedig csak úgy éri el azt az öt-hat órát, hogy mesterséges várakozásokkal és unalmas intervallumokkal telik az idő.Return to Jurassic Park

Az alapjáték tematikai kontrájaként készült el a Return to Jurassic Park, amely egyfajta „mi lett volna, ha?” sztorival repít minket a régi szigetre. Az 1993-as klasszikus kulcsfiguráit gyűjti össze az eredeti parkot is kitervelő John Hammond, annak érdekében, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és megvalósítsák azt, amit akkor nem sikerült.
Hatalmas piros pont a készítőknek, hogy sikerült az eredeti színészeket is beszervezni, így Laura Dern, mint Ellie Sattler és Sam Neill, mint Alan Grant duruzsolnak nekünk a főjátékból visszatérő Jeff Goldblum által életre keltett Ian Malcolm mellett. (Ebben valószínűleg közrejátszott, hogy a feltámasztott filmsorozat új epizódjában is jelen lesznek.) Emellett Hammond szinkronját, Mackenzie Gray-t is eltalálták, akinek vokális alakítása eléggé hajaz Richard Attenborough-éra, és külön jópofa, hogy az alapsztoriban a profitért aránytalanul lelkesedő, külön a játékhoz megálmodott Cabot Finch is felbukkan, persze ifjabb kiszerelésben. A nosztalgia szafaritúrájának az első lépése az, hogy már a színészek vonatkozásában is odafigyeltek mindenre, és remek, hogy megszólalásaik és állásfoglalásaik tükrözik eredeti jellemeiket.
A visszatérés három fázisból áll, és először rendbe kell rakni a romos parkot. A visszakacsintások itt sem állnak le: jelen a szétroncsolt raptorketrec vagy az egykor grandiózus látogatóközpont – sőt, még a káoszt előidéző Dennis Nedry halálának helyszínét is kialakították. Ez a nyitószegmens sokkal direktebb beavatkozást igényel, így egy dzsipet vezetve kell különféle problémákat megoldani: ötletes megközelítés, amely határozott alternatívát mutat a bázisépítés és dínótermelés mellett.
Szemben az alapprogrammal, ahol a Hammondról elnevezett keltetőkben kell inkubálni és kitermelni a dinoszauruszokat, itt előbb – második lépésként – el kell menni arra a bizonyos Isla Sornára, és be kell indítani a lények „termelését”, majd onnan lehet megrendelni őket az Islan Nublaron helyrehozásra váró parkban, amely felvirágoztatása a harmadik főbb mozzanat. A kiegészítő teljes esztétikái – az állatok klasszikus külsőivel, a nádtetős épületekkel, a szafariautókkal, a kutatási füleken visszaköszönő Mr. DNA-vel – mind az eredeti film hangulatát idézi, elvetve az új fejezetek ultramodern kialakítását. A feladatok pedig egyrészt izgalmasak – és nem túl nehezek –, másrészt gyakran reprodukálják a film emlékezetes eseményeit.
Az őslények terén az egyik legnagyobb újítás, hogy építhető „madárház”, amely otthont ad a játék első repülő lényeinek, a Pteranodonoknak. Sajnos megvalósításuk egy picit gyengére sikeredett, ugyanis megtömhetjük a „kalitkát” velük, de sok más interakciónak nem lehetünk tanúi: ha esetleg otthonukat szétveri a vihar, akkor is csak tovareppennek, így ne számítsunk izgalmas pillanatokra, ahol felkapnak egy vendéget és viszik magukkal. A másik friss állat az aprócska Compsognathus, amely pöttöm mérete speciális kerítést igényel.
Ha végigmentünk az emléktúrán, akkor a kihívás- és a szabad játék módokban is szórakozhatunk az új elemekkel. A funkcionalitásbeli különbségek miatt sajnos az alapjáték és a kiegészítő tartalmai nem vegyíthetők, így valamelyik mellett kell mindig dönteni.
A Return to Jurassic Park kötelező vétel a játék rajongóinak: aki beleszeretett az alapcsomagba, annak egy igazán kellemes adalék, amely egy kompakt, szórakoztató és nosztalgikus élményt kínál – attól is igazán különleges, hogy a Frontier minden aprócska dologra odafigyelt, és amit a játék technikai keretei engedtek, azt megvalósították. Új rajongókat valószínűleg nem fog bevonzani, illetve azokat sem téríti meg, akiknek nem jött át ez a játékadaptáció, viszont príma élmény azoknak, akik vígan építgették saját parkjukat.A Jurassic World Evolution kiegészítő-felhozatala, mint az az írásból is kiderült, vegyes: egyaránt vannak benne jó ötletek és megvalósítások, ahogy rossz elképzelések és béna kivitelezések is. Kétségtelenül dicséretes a készítők részéről, hogy folyamatosan alakítják és formázzák a játékot, illetve gazdagítják különböző tartalmakkal, de nem feltétlenül célszerű ezekre egyben lecsapni. Érdemes végiggondolni, hogy az élmények közül melyik az, amire igénye van a játékosnak, és inkább abba befektetni, mint kidobni pénzt valamire, ami csak frusztrációt vagy csalódást okoz. Egy biztos: az itt tanultakból egy igazán remek folytatás is összeállhat, ha igyekeznek észben tartani a játékosok visszajelzéseit.

(A kiegészítőket a kiadó biztosította tesztelésre. Köszönjük! A cikkben szereplő kiegészítőkhöz különböző módokon férhetsz hozzá. Az Expansion Collection 12490 Ft-ért vásárolható meg a PlayStation Store-ból és a három nagyobb kiegészítőt tartalmazza, amelyeket külön-külön is beszerezhetsz: a Secrets of Dr. Wu 4590 Ft, a Claire's Sanctuary is 4590 Ft, míg a Return to Jurassic Park már 5990 Ft. Utóbbi a 19490 Ft-os Jurassic Park Edition része, amely az öt extra dínót is tartalmazó 3390 Ft-os Deluxe Dinosaur Packot is magába foglalja - ezáltal a Jurassic Parkba való visszatéréssel bővített változata a 16490 Ft-os Deluxe Editionnek. Ezeken felül még elérhető a Dinosaur Collection is 3790 Ft-ért, ami a külön-külön is beszerezhető dínócsomagokat tartalmazza: ezek az 1690 Ft-os Cretaceous Dinosaur Pack, a szintén 1690 Ft-os Carnivore Dinosaur Pack, valamint az azonosan 1690 Ft-os Herbivore Dinosaur Pack. Mindezen túl még külön, 609 Ft-ért kapható le a Raptor Squad Skin Collection, amelyekkel velociraptor-külsőket oldhatsz fel. )