A szabályok nem azért vannak, hogy gúzsba kössenek téged, hanem azért, hogy megtudd mi az, amit szabadon megtehetsz.

– Weiss, te pöcsfej! Csinálj végre valami értelmeset, te rothadt könyv, vagy nagyon megbánod. Ha így folytatod, lehet kitépem egyenként a lapjaidat, vagy egy istenverte kandallóba doblak! Hogy viselkedhet valaki ekkora túlművelt aggyal úgy, mint valami megszédült hülye kis picsa? "Ó kedves Árnyéklord... Szeretlek Árnyéklord. Tessék idejönni és adni Weissnek egy cuppanós puszit, Árnyéklord."
Na, most már tényleg szedd össze magad, és K*RVÁRA KEZDJ EL SEGÍTENI NEKÜNK!"

Nem is olyan régen olvastam egy érdekes cikket egy nevenincs weboldalon, melynek már a címe is elég sokat sejtetett: „A mai videojátékosok hülyék”. Mielőtt bárki – túl hamar, a tartalom ismerete nélkül ítélkezve – azt gondolná, hogy ez is csak egy írás az internetet egyre inkább elárasztó okosf@szok véleménye közül, gyorsan hozzátenném, mivel kezdte a szerző gondolatmenetét: “...és én is ugyanolyan hülye vagyok néha, mint ők”.
A cikk tulajdonképpen arról a kérdésről szólt, ami napjaink videojátékos kultúrájának, és ezen keresztül kvázi az egész iparágnak a legnagyobb problémája: miért helyezik előtérbe előszeretettel manapság a playerek a videojátékok grafikáját, a tartalmat és a hangulatot háttérbe szorítva, ugyanakkor miért köpködik meg a fejlesztőket azért, ha egy program remek látványvilággal rendelkezik, viszont két nap alatt lezavarható, vagy ne adj isten egy „csőben haladva” kell végigmenni rajta.
Olyan ez az egész szituáció, mint Joseph Heller híres szatirikus regényében, A 22-es csapdájában: a játékos a fejlesztőt okolja, hogy rövid vagy túl egyszerű programot készített, a fejlesztő pedig a gémerre mutogat, hogy ha a hosszú és komplikált stuffokat nem veszitek meg, de az olyan szoftverekből meg, amik egyszerűek, mint a fakocka, milliókat vásároltok, akkor mi a répát akartok ti tulajdonképpen...?

A NIER című játékot a Square Enix adta ki és a japán Cavia stúdió készítette. A tokiói székhelyű csapat 2000-ben állt össze, és eddig olyan igen érdekes, a nagyközönséget megosztó, de mindenképpen figyelemreméltó szoftvereket köszönhetünk nekik (többek között), mint a Resident Evil: Dead Aim (PS2), Drakengard 1-2 (PS2), Ghost in the Shell: Stand Alone Complex (PS2), vagy a Steamboy (PS2). Ezen programok mindegyikéről elmondható, hogy feltűnően japános felfogásban fogantak, de a sok érdekes játékelem mellett minden esetben sok kritika is érte a Caviát játékaik technikailag gyengébb grafikai megvalósítása miatt.
Ezzel már több fontos információt is elárultam a NIER-ről: egy fura, különleges, japános, de nem túl szép programról van szó… és tényleg: ez a game nem egyszerű eset! Állandóan olyan meglepő helyzeteket produkál, hogy szinte az egyik ámulatból a másikba esel majd, mennyi furcsaságot és szokatlan megoldást csempészett bele a Cavia ebbe a játékba.
A NIER Japánban két különböző verzióban jelent meg: a NieR RepliCant Playstation 3 exkluzív game, melyben a főszereplő Nier egy fiatalabb srác, aki lánytestvére megmentésén fáradozik. A NieR Gestalt ezzel szemben Xbox 360 exkluzív szoftver, ahol egy idősebb, érettebb Nier áll a történet középpontjában, aki kislányát akarja minden áron megóvni. Ezen apróságtól eltekintve a két történet megegyezik.
Amerikában és Európában a game NIER címmel debütált, és a japán Gestalt direkt megfelelője, azaz az idős Niert irányítod, és lánygyermeked életéért harcolsz.Azt, hogy a NIER egészen pontosan milyen stílusú anyag, nagyon könnyen meg lehet határozni – mindössze el kell merülni benne, ez a titka mindennek. Ha megadod a programnak azt az időt, amit megérdemel és megkövetel, és nem 1-2 óra felületes maszatolás, vagy elkapkodott tesztek elolvasása, esetleg uram bocsá’ félrevezető gameplay videók alapján ítélkezel fölötte, az a meglepetés ér, hogy ez bizony egy echte kalandjáték, mégpedig abból a családból, ami mostanra teljesen kiveszett a videojátékok palettájáról. Ilyen stílusú game jelenleg nincs másik a piacon; olyat/azt, amit ebbe pakoltak, más stúdió évek óta nem mert bevállalni! A NIER nem hack’n slash, nem akció és nem JRPG; a NIER egy érzelmekkel túlfűtött, meglepő és szokatlan helyzeteket produkáló, kifejezetten oldschool, azaz a régi iskolák szabályai szerint működő, egyedi, szerepjátékos építőkockákkal átszőtt kalandszoftver, amihez hasonlót maximum Playstation 2-n láthattál utoljára, de ott is csak akkor, ha figyelted és követted a japán stílusú szoftverek piacát – mert ilyen programot a nagy, híres, populáris nyugati kiadók soha nem vettek fel kínálatukba, de a magyar szakboltokban sem sűrűn árulták őket...

Talán közhelyes, de hidd el, szemléletes példa következik (ami ugyan hímnemű olvasóimnak szól, de a nőneműek is könnyedén átfordíthatják maguknak): a NIER nem az a lány, akire ránézel egy sörgőzös szombat estén, azonnal beleszeretsz, aztán eltámolyogtok a sátradhoz, vagy hazamentek, önfeledten hemperegtek, de reggelre már nem csak szabadulni akarsz tőle, hanem azonnal el is felejted, mert rájössz, hogy inkább egy rántotta kéne a gyomrodnak, mint az illető felszínes dumáit hallgatni éhgyomorra. A NIER egy meghódítása váró nő, aki nagyon nem szép, de érdekes a szeme, ezért furamód mégis vonzónak találod. Aki nem csöcsös aktmodell alkat, de egyre jobban bejön az illata, minél többet szaglászod, és akivel minél többször találkozol, annál többet mutat meg magából. A NIER egy olyan játék – sőt nagybetűs JÁTÉK, nem pedig interaktív animációs film, vagy agyatlan droidkód –, mint az a csaj, akiről a folyamatos randizás közben sorban kiderül, hogy szereti a sört, animéket és japán akciófilmeket néz, pont azt a zenét hallgatja, amit te, és el van mentve neki könyvjelzőbe a gépén a legjobb ingyenes pornó-videó megosztó portál webcíme is.
Bár nem sima ügy, és nem tagadom, egy jó adag nyitottság is kell hozzá a furcsaságok iránt, de veled is könnyen megeshet: megmagyarázhatatlan módon megszereted a NIER-t, és onnantól kezdve gyakran vele akarsz majd lenni, és mindent együtt kipróbálni – feltéve, ha egyéni ízlésvilágodba belefér egy ilyen, nem átlagos, kissé melós, némi kompromisszumkészséget igénylő, hosszútávú kapcsolat.

– Te csak félig vagy ember, engem meg egy beszélő könyv követ. Szerintem ne is firtassuk tovább az egészet, jó?

A koromfekete kezdőképernyőre nemes egyszerűséggel, hófehérrel kipakolt NIER felirat – és semmi más – tökéletes alaphangulatot kölcsönöz a gyakorlatilag értelmezhetetlen, de minden jelenetével a képernyőre szegező, picit bizarr történéseket mutató intro után: elképzelésed nincs, hogy mi vár rád a továbbiakban. A 2049-ben induló történet nem meglepő módon hasonló hangulatú prológussal startol el, melyben feltűnik a negyvenes éveinek elején járó Apa, akit tetszés szerint nevezhetsz el. (Ennek komoly jelentősége lesz…) Már ez is nagyon meghatározó, hisz egyből rájössz, megérzed: te vagy a szülő, a védtelen kislány – Yonah – egyetlen támasza…
Nyár van, de havazik. A romos, poszt-apokaliptikus metropoliszban bujkáltok. A gyermek láthatóan nagyon beteg, keservesen köhög és éhes. Elhatározod, hogy élelem és gyógyszer után nézel, de kislányod lelkére kötöd: véletlenül se érintse meg azt a könyvet, amit magaddal cipelsz…
…aztán persze beüt a baj: fura árnyéklények vesznek körbe titeket. Nincs más választásod: elkeseredetten véded a gyermeket. Mindened ez a kislány, az életed árán is meg kell óvnod. De… kevés az erőd hozzá. Vesztésre állsz. A könyv a megoldás, belőle szerzel földöntúli hatalmat. Megérinted… és többé nincs, aki utadat állja. A könyvből hatalmas szellemkéz csap ki, és összezúzza ellenfeleidet. Ahogy harcolsz, egyre újabb támadásokat süthetsz el: földből kitörő ködlándzsákkal és füstdárdákkal gyilkolod a lényeket. Győzelmet aratsz…
…de valami még sincs rendben. Yonah testén fekete jelek, minták futnak végig. Segítség kell… VALAKI SEGÍTSEN!

(A NIER egy nagyon összetett, kifejezetten sokrétű és sokoldalú game temérdek kiismerendő opcióval és titokkal. Értelemszerűen nem venném el senkitől a felfedezés és rácsodálkozás fantasztikus élményét, ezért a tesztben igyekszem elkerülni bármiféle poén lelövését, ami vonatkozik a kezelés és lehetőségek bemutatására is. Ezért aztán lehetnek az írásban olyan ködös részletek, vagy inkább „körülírások”, melyeknél talán nem egyértelműen érthető, miről is van pontosan szó… de ez azért van, hogy meglepődj, ha a vásárlás mellett döntesz.)– Igen, igen, tudom: mi most elmegyünk, és megkeressük az elveszett anyucit. Ugye jól tippeltem?

A tényleges játék kezdetekor 1312 évvel jársz a jövőben. Az általunk ismert civilizáció és társadalom elpusztult, de az élet a maroknyi túlélő számára ment tovább. A múlt már csak ködös mendemondákban él az emberek fejében. A hajdan volt fejlett civilizációból semmi sem maradt, csak romok és sok-sok megfejthetetlen kérdés, meg pár szóbeszéd fémből készült gépekről, plusz olyan guruló fémdobozokról, melyek állítólag embereket szállítottak. Egyfajta sajátos, a mai világ történelmének középkori – de nem fantasy – érájára hajazó környezetben él hősünk, Nier, az Apa, Te, és köhögős, beteges, gyönge kislánya, a fertőzött Yonah. Ők… ők lennének azok? De… de az lehetetlen, hisz több, mint 1300 év telt el.
Bizonytalan vagy, de elárulom: ez a bizonytalanság, ami a prológusban indult útjára, tulajdonképpen a teljes játék során jelen lesz majd, végigköveti az egész történetet, sőt, még az első alkalommal, miután végigviszed a programot, sem tisztul majd ki a kép. Minden egyes óra után, amit a NIER-rel töltöttél, úgy érzed majd: egy hangyányit mintha közelebb kerülnél ahhoz, hogy megértsd és felfogd a game mondanivalóját, de ez a végső megvilágosodás jóval odébb lesz még, azt elhiheted nekem!
Az elkeseredett, segítőkész, nemes szívű apa – Nier – az állattenyésztőkből, földművelőkből és kézművesekből álló, relatíve kis közösséget tömörítő település egyik fontos, ismert és közkedvelt tagja. A nagy, titokzatos okokból bekövetkezett világvége utáni nemzedékek leszármazottai egy magas falakkal körülvett városban élnek, majdnem teljesen elzárva a külvilágtól. Az élet igazi küzdelem számukra minden áldott nap: védekezniük kell a külső vadont uraló, gyilkos, emberre vadászó árnyéklények ellen, valamint a lakosságot még egy fura kórság, a „Fekete firka” is tizedeli.
A közösség vezetője Popola, egy fiatal nő, egy nap rájön: Nier csak úgy tudja kigyógyítani imádott kislányát a fekete firka járványból, ha útra kél, és a világot felfedezve, más, idegen, hozzájuk hasonlóan elzártan tengődő közösségeket megismerve megkeresi és megszerezi a titokzatos „Lezárt verseket”.
Nier útja során segítőkkel is találkozik. Első kísérője egy lebegő, beszélő, földöntúli hatalommal felruházott könyv, Grimoire Weiss lesz, valamint egy gyönyörű, szexi, de hihetetlenül mocskos szájú, alpári módon trágár nő, akinek egyik karját már megfertőzte a vírus: ő a harcos Kainé. Később csatlakozik még hozzájuk egy titokzatos kissrác is, Emil, aki voltaképpen nem is Emil, hanem…

A játék kezelése minden részletét tekintve nagyon gondosan kitalált és remekül felépített. Igazi „mint kés a vajat” megoldás, nagyon szeretni fogod! A harc egyrészről egyszerű, nem agyonbonyolított hack’n slash stílusban folyik, de mégis változatos, mert habitusod szerint személyre szabható és alakítható, másrészről meglepő módon lövöldözős, azaz shoot’em up sajátosságokat is felvonultat. Ezt most biztos nem érted, de nem írtam el: kvázi tényleg „lőni kell”, méghozzá pontosan úgy, mint a régi scrollozós-űrhajós stuffokban! A varázslatokat az Apa Weiss, a beszélő könyv használatával intézi. A küzdelemhez egykezes és kétkezes kardok, valamint dárdák használhatók, melyek tulajdonságai (sebzésérték, gyorsaság, támadási opciók) különféle harcstílusokat tesznek lehetővé.
A végtelenül játékosbarát játékmenet egyik kiemelkedő része a tárgyhasználat briliáns megoldása: harc közben pillanatok alatt, egyetlen d-pad irány megnyomásával lehet a karaktert egy legördülő menüből gyógyítani, vagy tulajdonságnövelő szereket használni, és ilyenkor az akció is megáll. A fegyverek ugyanígy, villámgyorsan váltogathatók, és a varázslatok – egyszerre kettő használható a flippergombokkal – is bármikor, nyugodt körülmények között, presszió nélkül, a harci helyzethez választva felcserélhetők.
Az irányításban egyszerűen nem találtam kivetnivalót: a kamera – többnyire – teljesen szabadon átállítható (bár azt le kell szögeznem, hogy gyakran használ a program olyan, a szokásostól merőben eltérő megjelenítési formákat – pl. 2D-s oldalsó, madártávlatos felső –, melyek elsőre meglephetik, akár hirtelen váratlan helyzetbe is hozzák a játékost). A nyílt terepen való haladás a karakter sebessége miatt nagyon kényelmes, de lehetőség van arra is, hogy egy hátasra szállva száguldozzunk, illetve egy idő után a világ különböző részei között egy révész is elszállít minket hajójával. Szintén a haladást könnyíti, és jelentősen gyorsítja a dupla ugrás megoldása, ugyanis a legtöbb magasságból egész nyugodtan levetődhetünk. Maximum, ha elvétjük a leérkezés előtti második ugrást, hősünk egy kicsit elterül a földön, de ezzel a trükkel pl. sok-sok lépcső- és létramászást spórolhatunk meg.
Szintén a kezelés ismertetéséhez tartozik a game sajátos tuningrendszerének bemutatása. A megszerzett varázslatos támadásokat, fegyvereket és védekezéseket a harc közben termelődő tapasztalati EXP pontok – és szintlépés – után járó „varázsszavak” használatával lehet fejleszteni. A több tucat felvett szó – minél többet bunyózol, annál több esik be – mindegyike valamilyen extrát adhat a hozzá kapcsolt elemhez: pl. növeli a sebzését, vagy emeli a levert ellenfelek által eldobált tárgyak gyakoriságát. Egy varázslathoz/fegyverhez/védekezéshez mindig két szó köthető, tetszés szerint beállítva, de a program akár magától is elvégzi – egy gomb megnyomásával – az optimális párosítást, a rendelkezésre álló legerősebb szavakat beillesztve.

– Ennyi...? Befejezted a pofázást? Akkor most elmondom, mi fog történni: szépen odamegyek hozzád, lassan, komótosan kinyújtom a karom, és KITÉPEM A KIB*SZOTT SZÍVEDET!

A NIER története a legjobb klasszikus kalandjátékokhoz méltó módon egy komplex küldetéses rendszerrel bonyolítható. Aki régen efféle játékokon edződött és kedveli ezt a stílust, azt teljesen be fogja szippantani a lehetőségek óriási tárháza!
A program mindig egyértelműen megadja, hová kell elmenni és mit kell megoldani, illetve kivel kell beszélni a továbbjutáshoz. Az egyre újabb felfedezendő területekhez, a rajtuk való eligazodáshoz térképek tartoznak, melyeket kezdetben megkapsz, a későbbiekben azonban érdemes őket megvásárolni a megfelelő kereskedőktől. Végletesen elakadni a játék során gyakorlatilag nem lehet, hisz a mapeken rendre piros kereszt jelzi azt az irányt, amerre Niernek venni kell útját.
A fő sztorivonal mellett temérdek mellékküldetés vár arra, hogy a játékos elvesszen bennük. A missziók célja az, hogy a player jobban megismerje e remekül kidolgozott világ történetének minden apró részletét, és nem mellesleg pénzkereseti forrásnak is kiválók. Vannak bizonyos extra tárgyak/fegyverek, melyeket csak mellékküldikből lehet begyűjteni, és van a programban két olyan „játék a játékban” időtöltési lehetőség is, melyek teljes kibontásához küldetések sorát kell elvállalni: ez a növénytermesztés és a horgászat.
A NIER talán legnagyobb erejét a szerteágazó küldetésrendszer maximálisan felhasználóbarát kidolgozása adja, amit azt hiszem, bátran aposztrofálhatok „tökéletesnek” és „példaértékűnek”. Az egész nagyon hasonlít a (PC-s) MMO-k szisztémájához, például a kiváló World of Warcraft-éhoz. A különböző emberektől felvett missziók a „teljesítetlen” listába kerülnek. Bármikor lekérhető egy menüből, hogy mit kell még összeszedni, vagy kivel kell beszélni a megoldáshoz, így elkeveredni vagy elakadni lehetetlen. Mint mondottam, a program eléggé oldschool rendszerrel működik, tehát nem elég egy küldetésnél megtalálni pl. a keresett személyt vagy tárgyat, de gyakran vissza is kell menni a „feladóhoz”, hogy sikerrel járj. Gyakran előfordul, hogy egy-egy misszió több lépcsőből áll, sőt néha az újabb küldetések nyílnak meg a korábbiak által.
A mellékküldetésekről általánosságban elmondható, hogy inkább a game kalandjáték jellegét erősítik, nem pedig időhúzásra, vagy a játékidő erőltetett kitolására szolgálnak. A temérdek megtalálható, felvehető, vagy megszerezhető tárgynak mind-mind funkciója van, vagy lesz előbb-utóbb, a veteményesben termelt töktől kezdve az aranyércen, a gyapjún és a fekete gyöngyökön át egészen a törött memóriaegységig. Sok cucc árustól is megvehető, de a kitartó, türelmes kalandorok bármit megszerezhetnek/megtermelhetnek maguk is egy kis odafigyeléssel, pénzköltés nélkül, így egy-egy feladat megoldásához többféle módon is el lehet jutni. A világban begyűjthető minden egyes dolgot érdemes felszedni és elraktározni, hisz sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség – azt pedig gondolom nem kell ecsetelnem, mennyire kényelmes azonnal, inventory-ból kicsapni egy megbízónak mondjuk öt kecskebőrt, mint elmenni a nagyvilágba és kecskéket felhajtani…
Bár a történet e nélkül is tökéletesen végigjátszható, és az egész rendszernek majdnem csak a trófeaszerzésnél van jelentősége, de került a programba egy „fegyverfeljavító” szisztéma is. Ezen belül minden egyes halálosztó eszköz három lépésben fejleszthető, a hozzá szükséges összetevőket szorgos gyűjtögetéssel lehet összecsipegetni.

Mint azt már elárultam a teszt legelején, a NIER pusztán technikai szemszögből vizsgálva igen gyenge, kis költői túlzással „HD-be húzott PS2-es” grafikai szintet produkál. E konzolgeneráció legelején hozták ezt a legelső programok, az nem vitás. Ugyanakkor az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a látványvilág egészét nézve már sokkal jobb a helyzet, hisz némely helyszín nem csak, hogy remekül fest, de egészen megkapó a program által mozgatott, hatalmas területek impozánssága. Az erősen japán beütésű, gyakran káoszos látványeffektek sajátos stílust kölcsönöznek az összképnek, és a karakterek is kifejezetten abban a stílusban pompáznak, ami az európai szemmel elvontnak mondható japán iskola sajátossága. Stílusról vitatkozni teljesen felesleges zsákutca lenne, ezért általánosságban azt mondhatom, hogy aki a szokatlan, kissé meseszerű, finoman retro, inkább hangulati szinten, mintsem minőségével megnyugtató vagy felkavaró hatást kifejtő látványvilágra gerjed, az szerintem meg lesz teljesen elégedve a grafikával, aki viszont hajlamos a pixelszámlálásra, de szeret nagyokat kalandozni, az tekintheti a grafikai körítést funkcionálisnak, és inkább merüljön el a tartalom mélységeiben.
Azoknak, akiknek minden mindegy, csak látványorgia legyen, kompromisszum nélkül, értelemszerűen nem ajánlom a játékot. Nekem minden technikai gyengesége ellenére tökéletesen megfelelt a látványvilág minősége, sőt örültem is neki, hogy a „PS2-es szintért” cserébe akadásmentesen mozgatott, hatalmas területeket kaptam, olajozottan működő harci rendszerrel és helyzetekkel.A NIER egyik legkiemelkedőbb összetevője az audio része! A soundtrack egyszerűen párját ritkítóan hangulatosra sikerült, köszönhetően a sok nagyzenekari, klasszikus hangszerekkel feljátszott, komolyzenei tracknek. Minden egyes szám ott és akkor hangzik el, amikor azt az események leginkább megkívánják, a szívbemarkoló, vokállal színesített dalok pedig teljesen elvarázsolják az embert. A városok aláfestő muzsikái megmutatják, kiválóan illusztrálják az adott helyszín hangulatát, de a külső, nagy nyitott terepeken hallható, ismétlődő számok is annyira kellemesek, hogy sok-sok óra mászkálás után is örömmel hallgathatók.
A felcsendülő zenéknél már csak a szinkron erősebb! Nier markáns hangját és kissé egyszerű, lényegre törő személyiségének kivetülését hihetetlenül jól egészíti ki kísérője, Weiss tökéletes, vitán felül irodalmi szintű, arisztokrata szövegelése, amit csak fokoz a mágikus könyv vitriolos pikírtsége, folyamatos ironikus élcelődése. (Weiss az a kategória, aki a Galaxis útikalaúz stopposoknak című filmben Marvin, az örökké pesszimista robot. Brutálisan poénos!) Kainé trágár, durva, kifejezetten frusztrált benyomást keltő szinkronja tovább tölti a hangulatfokozó faktort, az pedig, ahogy Emil naiv, kisfiús módon fejezi ki magát, felteszi az i-re a pontot.
Rég hallottam játékban ennyire varázslatos számokat, a soundtrack CD beszerzését a különleges hanganyagok iránt érdeklődőknek melegen ajánlom!

A NIER szavatosságát semmilyen szempontból sem érheti kritika. A történet első körben, minimális mellékmissziózással, csak bele-belekóstolva a lehetőségekbe, a fő szálra koncentrálva kb. 30 óra alatt vihető végig. A meglepetéseknek azonban a megnyerés után nincs vége, hisz nyilvánvalóvá válik: itt bizony több különféle befejezést is ki kell bányászni ahhoz, hogy megértsd a történetet! Azt pedig garantálom, hogy aki egyszer végigtolta a NIER-t, az addig nem nyugszik majd, míg mind a négy verziót nem látta, hisz a szokatlanul összetett, erősen misztikus történet egyszerűen kiköveteli azt, hogy tökéletesen felderítsd. Érdekesség, hogy az újbóli nekifutásoknál a két „felvonásból” álló történetnek csak a második felét kell újra legyűrni, és ehhez minden korábban megszerzett tulajdonság/pénz/tárgy/fegyver rendelkezésre áll, azaz megmarad. Így aztán egy kis odafigyeléssel és törődéssel a game ki is platinázható: talán két olyan trófea van, ami a szokásosnál nagyobb erőfeszítést igényel (1 millió arany megszerzése, illetve egy 15 órás végigjátszás).
A négy megnyeréssel tehát nagyjából 40 óra a teljes játékidő, ami körülbelül 60-ra is feltornázható azáltal, hogy az összes mellékküldetést lezongorázod. Ezt az utat természetesen csak a legelvetemültebb kalandorok járják majd végig, azt viszont ki kell emelnem, hogy ebben a játékban még a legzorkóbb gründolás is élvezetes a megszállott és gyakorlott szerep- és MMORPG játékosok számára, mert inkább könnyed és időigényes, mint szenvedős.

Korábban szóba hoztam két nagyon egyedi összetevőt: az opcionálisan végezhető növénytermesztést és a horgászatot. Ezek olyan extrák, amikre sok játékos egyszerűen csak legyint: ennek mi értelme? Nos, a kiindulva abból, hogy ilyenekre külön játékokat is írnak Japánban, mert remek virtuális mókák, érdemes róluk beszélni.
A kertészkedés nagyon jól kidolgozott, szórakoztató formában folyik: egy küldetésszállal termőföldek szerezhetők, ahova mindenféle itt-ott felszedett, vagy megvett zöldség- és virágmagvakat vethetsz. A terményt öntözni kell, majd időben betakarítani. Az így szerzett javak igen jó pénzzé tehetők, de sok küldetésnél is szükség lehet a cuccokra, amiket így nem kell drága pénzért később megvásárolnod. Nem mellesleg a legkitartóbb kertészeknek speckó trófea is jár, ha sikeresen kitenyésztenek egy nagyon ritka növényt…
A horgászat a kertészkedéshez hasonló, nagyon részletesen felépített elfoglaltság, amit a felszínesebb, konkrét történésekre utazó playerek talán kinevetnek, a kalandjátékosok viszont tudják, hogy az ilyen apróságok általában az RPG-k koronaékszerei. Horgászni pont úgy kell, mint az életben: okosan, kitartóan és sok türelemmel. Itt nem úgy van, hogy akárhol bevered a horgot, aztán röhögve kihúzod a halat: a megfelelő helyen kell próbálkozni, a megfelelő csalival, a megfelelő technikával. A horgászati alaptudás a küldetéseken keresztül folyamatosan fejlődik, így a kezdeti bénáskodásból lassan profi pecássá avanzsálódik a játékos, hogy végül a nagyvilág összes vízterületét végighorgászva kifogja a trófeák trófeáját…– Hú, milyen mérhetetlen szerencse! Teljesen véletlenül van itt egy vadidegen, akinek épp semmi más dolga nincs, mint hogy mások baján segítsen...

Azt hiszem az már az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy a NIER egy nem mindennapi program. Ha eltekintünk a grafika technikai gyengeségétől, minden más összetevő, amit kapunk, telitalálat. Olyan összetevők, amik után más játékokban csak álmodozol, pedig azokban ott van a szédítő grafika. A világ, ha nem is végtelenül hatalmas, de legalább erőlködés fejben tartható és bejárható. A városok tele vannak NPC-kkel, akikkel mind elbeszélgethetsz, sőt számos küldetést is kapsz tőlük, melyek során keresztül-kasul bebarangolhatod a vidéket, tárgyak és cuccok után kutatva. A fő sztorivonal mellett egy csomó olyan dolgot csinálhatsz, órákig, akár napokig csak azokat hajtva, amikhez éppen kedved van. Kertészkedhetsz, horgászhatsz, fegyvert tuningolhatsz. A zene csodálatos, karaktereid állandóan egymással kommunikálnak, gyakran fergeteges poénokat elsütve, egymást kóstolgatva és savazgatva. A történet kifejezetten egyedi, humoros, ugyanakkor gyakran drámai, elvont, tele mély gyönyörű érzelemmel, emberi sorsokkal, meglepetésekkel, végletes csúcs- és mélypontokkal. Titkok, rejtett dolgok tucatjai várnak arra, hogy felfedezd és kibontsd őket. A kezelés minden részletre kiterjedően elsőrangú és baráti, a program folyamatosan segít, mindig ott, ahol kell. A időközönkénti elhalálozás nem nyűg, hanem apró fennakadás csupán.
A Cavia remek munkát végzett! Nem fogsz hinni a szemednek, hogy mennyi rejtett, bújtatott utalás, kikacsintás van ebben a játékban. Régi Treasure shooterek elevenednek meg teljesen más környezetben - látod majd az Ikarugát a maga sajátos átértelmezésében. Az első Resident Evilt véled majd felfedezni, máskor a World of Warcraft-ot, a Clock Towert, ősrégi „szöveg kép nélkül” kalandjátékok csak a fejedben létező képei és furfangos találós kérdései villannak fel. 2D-s platformerek köszönnek vissza a múltból. Az egyik ámulatból a másikba esel majd akkor, ha hagyod magad meglepni, és nyitottabban állsz ehhez a programhoz, nem pedig a kőbe vésett elképzeléseidet hajszolod hiú ábrándként.

A NIER egy tipikusan japán konyhában főtt hack’n slash, shooter, szerep-, logikai és fejtörőjáték egyben, egy igazán egyedi, és különleges kaland, ami üde színfoltként magasodik ki a manapság készülő – egyébként igazán minőségi – játékok óceánjából. A NIER egy olyan game, amivel nem csak te játszol, de időnként ő is játszik veled. A NIER a fejlesztői bátorság és bevállalósság iskolapéldája: a Cavia tudja, mi az, ami egy igazán jó kalandjátékhoz kell, és ezt egy játékba foglava tárja eléd, a maga sajátos felfogásában.

Kérdés az, meg tudod-e emészteni a végeredményt? Gyomor kell hozzá, mint ezen a világon általában mindenhez.

PlayStation.Community NIER videobemutató by EmThor - VIGYÁZZ, SPOILERVESZÉLY!

1/3 - XMB, intro
2/3 - Főmenü, falu, menük
3/3 - Harc, mellékküldi bemutatása
Extra 1/3 - Főküldi bemutatása
Extra 2/3 - Összegző különvélemény 1. rész, kertészkedés (10 óra játékidő után, spoileres lehet)
Extra 3/3 - Összegző különvélemény 2. rész, horgászat (10 óra játékidő után, spoileres lehet)

(Ezt a remek játékot kiemelt támogatónktól, a Platinum Shoptól kaptuk tesztelésre. Köszönjük! Ha úgy érzed, a cikk alapján nekivágnál a kalandnak, pesti és budai boltjukban a game megvásárolható, illetve webshopjukban megrendelhető. Majd mondd kérlek, hogy a PSC-n olvastad a tesztet, sokat segítesz vele az oldalnak...)