Veszélyes egy sorozat negyedik részének nekiugrani úgy, hogy az előző részekről fogalmad sincs, ráadásul a stílussal se vagy túl jóban?
Nem, ha azt a sorozatot Call of Duty-nak, vagy Gran Turismo-nak hívják.
De ha GTA-nak, akkor sincs baj.
Ha meg Resident Evilnek, akkor még jó is, ha nem ismered a korábbi részeket.

És mi van, ha az említett sorozat a Persona névre hallgat?
Akkor az van, hogy le kell írnom. Ez a világ egyik legjobb játéka. Pont.Stílus

Néha egy stílus evolúciójára éveket kell várni. Ha most visszatekintesz, a klasszikus JRPG megalkotása óta olyan sok minden nem történt a stílusban. A grafika persze jobb lett, de a lehetőségek nem bővültek ki, a sztori nem lett gördülékenyebb, vagy egyáltalán érdekesebb.
A JRPG nagyjából a SNES korszak végére, PS korszak elejére elérte azt a csúcsot, amelyből ma is táplálkozik.
Ha pedig kicsit tágabban értelmezzük a kategóriákat, a kalandjátékok/questek már abban a korban is változatlan formában futottak, vagyis sok változás ott se történt.
A JRPG-k évek óta visszatérő problémája, hogy képtelenek továbblépni, és valami újat nyújtani a közönségnek.
Ez rendben is van így, mert magukon belül próbálnak változtatni. X helyett most Y lesz, 40 óra helyett csak 30 - de ezek nem lényegi változtatások.
Mindeközben a stílus változásához szükséges összetevők régóta szabadon hevernek a játékvilágban, csak eddig nem tekintettek úgy rájuk, mint JRPG-t összetevő elemekre.
Mire gondolok? Szimulációs elemek, a The Sims és egyéb játékok által megteremtett szociális háló, kapcsolatok ápolása, és egy csomó olyan dolog, ami nem is érthető, miért maradt eddig ki a JRPG-k vonzásteréből; hiszen ezek funkciója pont egybevág azok célkitűzésével: a JRPG-k, a nyugatiakkal szemben mindig is a jellemek bemutatását, a történet elsőrangúságát helyezték középpontba, így tehát egyáltalán nem áll távol tőlük az az elgondolás, hogy ismerkedni kell, a szociális kapcsolatokat ápolni, és egyéb tevékenységekben kell részt venni, amelyek növelik a harcban való helytállásunkat.

Ezen ötlet köré épül a Persona, amely két párhuzamos dolgot, a nappali iskolai életet, és a sötét misztikumot hozza közös házasságra.És most jöjjön a magánvéleményem: személy szerint eszméletlen régóta vágytam egy ilyen játékra! Nem is értem, miért kellett rá ilyen sokáig várni. Az egész koncepció annyira adja magát. Szinte egy anime kellős közepére csöppenünk, és ott vesszük át az irányítást!

Maga már az, hogy egy japán középiskolai diák életét követhetjük nyomon, rém izgalmas: a japán kisvárosi atmoszféra, a misztikus, mégis felemelő környezet, már ránézésre is csodás - ezért tetszett a Death Note, az Elfen Lied is részben. Itt nem elveszve fogod érezni magad, hanem jól érezni, bármit csinálsz: akár sportszakőrre jársz, akár a helyi szupermarketben töltöd az idődet, mindenhol barátok vesznek körül, ismerősök.

Azoknak, akik nem tudják elképzelni a játékot: a játék nagy része nappali, iskolai vagy másmilyen környezetben zajlik, és többnyire kötött, lineáris történet szemelvényeken át halad előre. Mindeközben pontot kapunk minden elvégzett tevékenységért, tanulásért, sportolásért, kulturális rendezvényekért és hasonlók.
Ez képezi alapját a rendkívül ötletes harcrendszernek, ahol mindaz, amit tudunk, és akivel jóban vagyunk, összegyűlik és értelmet nyer.
Társaink a napközben kialakított szociális kapcsolataink alapján segítenek minket a harcban, és a Personák, ezek a megidézhető lények is szoros kapcsolatban állnak a társas kötelékekkel.
Minél erősebbek a kötelékek, annál erősebb a Persona. Capiche?

Az elmondottakból talán másképp jött le, de a Persona 4 a harcrendszer terén is újat hoz. A kószáló ellenfeleket meg tudjuk lepni, vagy ők tudnak meglepni minket - nincsenek random encounterek tehát - , eszerint fog kezdődni a meccs, és az ütésváltás: ez egy nagyon ügyes kombinálása a real-time és a körökre osztott harcrendszernek - mindenből a legjobb van itt, és ez jellemző az egész játékra.

A harc hihetetlenül izgalmas, amelyen belül pofonegyszerűen tudjuk állítani a taktikát, kifigyelni az ellenfél gyenge pontjait, de ha gondoljuk, teljesen át is vehetjük az irányítást társaink felett - hány játéknál is hallottuk a sírámokat, hogy "miért nem lehet a többieket irányítani?" - lám, ilyen egyszerű a dolog, hagyd hogy a játékos maga döntsön.Azt nem is mondtam még, hogy a harcokat jópofa anime(szerű) bejátszások kísérik.
Haláli, amikor a kifektetett, gyenge pontján eltalált ellenséget közös erővel intézik el, de közben is folyamatosan bedumálnak egymásnak, hogy "valaki végezze ki", meg "már csak egy maradt", és hasonlók.
Az egész játékból sugárzik a szellemesség és az ötlet. Az események felépítése is telitalálat. Amikor már épp kezdenél beleunni az iskolai életbe, jöhet a démonharc, és fordítva.

A szereplők élettel teliek, érdekesek és ennél fogva hajt a kíváncsiság a megismerésükre.
A Persona 4 továbbmegy a megszokott kliséken, és néha megdöbbentő kérdéseket feszeget. Szeretnéd, hogy a legjobb barátaid tudják, mi jár a fejedben?

A Persona régóta izgatja a fantáziám. A játékból látott képek eddig is nagyon tetszettek, mint mondtam imádom ezt az atmoszférát, és ez még megfejelve ezzel a stílussal - a játék mellé ajándék CD jár: kevés játékból érdekelne ennyire a soundtrack, mint ennél - egyszerűen telitalálat.

Persze most egy két éves játékról gagyogok, hogy milyen jó: ezzel nyilván tisztában vannak azok, akik követik a sorozatot.
Épp ezért most ezt azoknak mondom, akik nem elkötelezett hívei az említett sorozatnak, de még talán a JRPG-knek sem.
Kevés ilyen jó játékot fogsz találni. Jelen generáción talán egyet sem.

Esernyőt, kézi pakkokat fel (az időjárásnak kiemelt szerepe van a játékban), UTAZUNK JAPÁNBA!(meg kell jegyeznem, hogy már a Persona 3, és sok más, elsősorban Japánban megjelent játék is ezen az elven működött, így tehát ez csak nekem újdonság)