Érdekes történet. Gondoltam, levésem.

A becsületes nevem, Pálvölgyi László Péter. Természetesen már édesapám neve is ez volt a 3. nevet leszámítva. Mindig is szerettem a nevemet. Jó a csengése, a suliba sose tudtak viccelődni vele, és érezhetően magyar. Emlékszem, annak idején, amikor munkát kerestem volt, ahol mondták, hogy ilyen szittya magyarokat szívesebben alkalmaznának. Jó érzés ilyet hallani.

Aztán pár hónapja egy kollégám hosszú elhatározás után, vezetéknevet váltott, mert hát valljuk be a „Cigány”, mint vezetéknév, nem épp a legszebb szavaink, közé tartozik. Rákeresett a családja női ágára, és végül az „Őszi” név mellett tette le a voksát, ami az egyik nagyszülője neve volt.
Amikor este mentem haza munka után, gondoltam elújságolom a családnak, hogy milyen névváltásnak voltam tanúja. Gondoltam nagy dolgot mesélek, de édesanyám emelte a tétet.

„Apád ezt ugyanúgy megtette anno.”

Azonnal megfagyott a levegő, a szemeim kikerekedtek. Iszonyatosan meglepődtem. Nem is akartam elhinni. 25 éves, érett férfiként, gondoltam egy konszolidált kérdéssel, megtorpedózom ezt a kijelentést.

-”MI VAAAAAN?????

-Bizony! Annak idején, amint apád elmúlt 18 éves, már ment is elintézni. Nem tűnt fel, hogy a nagyapádat, nem Pálvölgyinek hívják?”

Hirtelen megfordult velem a világ. Ennyi idősen kellett megtudjam, hogy nem ér a nevem? Mondanom se kell beindult a faggatási üzemmód, és ha már itt voltunk, a gyökereimre is rákérdeztem, mert valójában azzal se voltam tisztában.

A történet a következő:
Apai ágon a rokonságom fele Németországból, a másik fele (a férfiág) pedig Angliából származott. Azt nem tudom pontosan mikor, és miért települtek át Magyarországra, de azt igen, hogy az apám egyik nagymamája, még csak nem is tudott magyarul, kizárólag németül.
Az apai ág, hozta magával a nevét, ami a Pete (Ejtsd: Pít) volt. Tipikus brit név, és most már tudom valójában ez az én nevem is…nem rossz, csak 25 év kellett hogy megtudjam :D

A névváltás oka talán néhány olvasó számára már egyértelmű. A fent említett név, angolul nem hangzik rosszul, viszont amikor Magyarországon anyakönyvezték, akkor nem kiejtés, hanem írás szerint jegyezték be, és innentől kezdve magyarosították a kiejtést is, így lett az édesapám Pete (Vagyis kb. az, amit a bogarak raknak le) László.

El se tudom képzelni mit össze, szívathatták a suliban ezzel, és azt kell mondjam örök hálám kergesse apámat a sírig, hogy nem tartotta meg, ezt a nevet.
Amit még nem értettem, hogy akkor honnan jött a Pálvölgyi? Az ő rokonságában, biztosan senkinek se volt ilyen neve. Édesanyám ismét kisegített:

”Az egyszerű. Fogta, felcsapta a telefonkönyvet, és keresett egy hangzatos, de nem agyonhasznált vezetéknevet.”(Facepalm)

Ezzel úgy éreztem, hogy már eleget tudok. Még tervezem, hogy valahogy felkutatom őseimet, mert még arra a kérdésemre nem kaptam választ, hogy miért jönne valaki két ilyen hatalmas országból, hozzánk.

Biztos volt rá valami jó okuk…