“-Önök hatékony csapat? -Hatékonyak vagyunk.”

Akad néhány rendező Hollywood-ban, akik bármit megtehetnek, mert már bizonyítottak. JJ Abrams, az álmodozó, akinek elég szabadjára engednie fantáziáját, hogy szánkat tátsuk a filmjei láttán. James Cameron, a világ ura, aki minden idők két legjobb folytatását rendezte, mellette pedig két “aranybányát” is a Titanic és az Avatar képében. Vagy Christopher Nolan, a mérnök, aki patikamérleg pontossággal tervezi meg filmjei minden összetevőjét. És nagyon remélem most csatlakozik a sorba Joseph Kosinski is, az építész.Igen, építész. És nem feltétlenül, mert ez volt a szakmája, mielőtt filmkészítésre adta a fejét. Hanem mert az eddigi két filmje leginkább olyan, mint egy gyönyörűen megtervezett, modern építmény. Alighanem az Oblivion a sci-fik Burj Khalifa-ja. Nagyratörő tervei voltak Kosinski-nak a filmmel. Már az előző filmeje, a Tron: Legacy forgatásakor házalt a stúdióknak az Oblivion ötletével, akik nem igazán voltak vevők egy olyan filmre, ami bizonyos mértékű kockázatot rejt magában. Sajnos ez így megy a mai világban, de emberünk nem adta fel. Az előzetes látványterveket kiegészítve, képregény formájában mégis tovább próbálkozott. És a Tron anyagi sikere után már csak meg kellett győzni a fejeseket arról, hogy ez a film kell nekik. Elsőként a Disney-nél tett ajánlatot, akik viszont egy családi filmként képzelték el az ötletet. Miután Kosinsky nem kötött kompromisszumot terveit illetően, a Disney “elengedte” őt, hogy máshol próbálkozzon (nyilván cserébe a Tron: Legacy folytatásáért, amit szintén rábíztak). Végül a Universal látott fantáziát az ötletben, és megelőlegezték a bizalmukat, és vele együtt egy szép kövér 120 milliós költségvetést is!

Mivel Kosinski még nem tartozik a nagy nevű direktorok közé, szépen csendben elkezdődtek a munkálatok, anélkül hogy túl nagy felhajtás lett volna körülötte. Hatalmas szerencse, hogy gyakorlatilag semmi konkrétum nem derült ki a filmről tavaly decemberig. És még nagyobb szerencse, hogy mikor beindult a hype gépezet, olyan ügyesen oldották meg, hogy az alap szituáció bemutatásánál nem is mentek tovább, nem mesélték el előre az egész történetet. A történetet, ami olyan szinten szíve-lelke az egésznek, hogy gyakorlatilag a látványvilág kivételével minden mást maga alá rendel.

2077-et írunk. Hatvan évvel ezelőtt egy idegen faj támadta meg a földet, hogy elorozza azt az emberiségtől. A háborút megnyertük ellenük, viszont a földet elvesztettük. Így az emberiség kénytelen volt új otthont találni, amit a Szaturnusz egyik holdján, a Titánon leltek meg. A földön már csak néhányan maradtak, akik a megmaradt energiát összegyűjtő gépeket őrzik, a maradék idegen fosztogatók támadásaitól. A túlélők egyike Jack Harper, aki a gépeket védő robot-drónok javításával, karbantartásával foglalkozik. Hamarosan véget ér küldetése, ám nehezen tud szabadulni a bolygótól, valamiért kötődik hozzá. Vajon köze van hozzá annak a rég elfeledett emléknek, ami éjszakánként gyötri, és aminek hamarosan nagyobb jelentősége lesz, mint azt gondolta volna valaha?Ennyi, és nem több derül ki az előzetesekből, és hogy teljes legyen az élmény, mást sem fosztok meg az élménytől, így több mindent nem árulok el a történetről. Ez a film iskolapéldája annak, hogy az élvezeti faktor annál magasabb, minél kevesebbet tudsz magáról a történetről. Mert nem minden annyira egyszerű, aminek látszik!

Látvány tekintetében abszolút semmi kivetnivalót nem lehet találni. Minden az utolsó szögig a helyén van: a tárgyak, épületek, járművek. (Oh, azok a drónok mennyire brutálisan jók! Kinézetre nagyon, de ami felejthetetlen, az a hangjuk!!!) E tekintetben is a Tron jó iskola volt a látványtervezők számára, mert csak azzal lehet ezt a szintű odafigyelést és kreativitást összehasonlítani. A tájak pedig egész egyszerűen lélegzetelállítóak! Izland nagyon jó forgatási helyszín ebből a szempontból, ott szinte lehetetlen hibázni, elég egy kamerát fogni, és jobbnál-jobb felvételekkel gazdagodunk! A bődületes látvány ellenére szerencsére azért nem az akció dominál, sőt meglepően kevés volt belőle, és nem is ezek voltak a film legizgalmasabb jelenetei.

Mert a legjobb jelenetek azok voltak, amik segítették a történet kibontakozását, mélységének megismerését. És ebben olyan színészek állnak segítségünkre, mint Tom Cruise, Morgan Freeman, Olga Kurylenko és az abszolút meglepetés (legalábbis számomra) Andrea Riseborough. Nyilván sokan előítélettel tekintenek Cruise munkásságára, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy színészkedni azt tud! Annak idején a Világok Harcánál sokan húzták a szájukat, hogy Cruise nem tud átlagembert játszani. Itt viszont éppen, hogy nem az átlagemberek táborát erősíti, sőt! Meglepő dolgok derülnek ki Jack Harperről, ahogy egyre okosabbak leszünk a történet előre haladtával!És bizony ez a sztori nem éppen egy ék egyszerűségű tessék-lássék módon előadott borzalom, inkább az egész film mozgatórugója! Kétségkívül nem tud olyan szinten ütni, mint például tette azt az Inception 2010-ben, de nem a tipikus leegyszerűsített borzalom. Sőt némelyik csavar után garantáltan pislogni fogsz! Több kritika is érte a filmet, hogy elsikkadnak a karakterek a történet és a látvány mellett. Szerintem ez nem teljesen igaz, viszont némi valóságtartam azért van benne, mert valóban nem a színészeken múlik elsősorban, hogy mennyire mélyedünk el az Oblivion világában. Az csakis rajtunk áll, mennyire fogadjuk be amit látunk. Épp ez a legjobb benne! Még most is ott motoszkál hátul, az agyamban néhány momentum, amin érdemes elgondolkozni.

Említést érdemel még a filmzene, amivel szemben bevallom elfogult vagyok. A mai napig kedvenc filmzeném, amit a Daft Punk alkotott a Tron számára. Ennél a filmnél szintén azt a stílust vitték tovább, ezúttal is egy francia elektronikus zenében utazó csapatot szerveztek be a filmzene megkomponálására, csak ezúttal a Daft Punk helyett az M83-ra esett a választás. A végeredmény önmagáért beszél! Bár van egy kis The Dark Knight utóíze, ne feledjük, hogy a Tron OST-je pedig az Inception-re hajazott! Egy kis Hans Zimmer hatás pedig sosem árt!

A fantasztikus filmzene teljes egészében megtalálható itt!

IMDb linkMindent összevetve egy kiváló filmmel gazdagodtunk, ezennel hivatalosan is elkezdődött 2013, a sci-fi-k éve, ráadásul egy bődületesen erős indulást produkálva!

Kosinski “megépítette” a saját szerzői filmjét. Azért valljuk be, kivételes dolog ez, hogy valaki élete második rendezésében már megcsinálhatja azt, amiről mindig is álmodott! Mindezt tette olyan alázattal és odafigyeléssel, hogy ha így folytatja hamarosan a legnagyobbak között találja magát. Megálmodta az “alapokat”, felhúzta a “falakat”, “berendezte” az épületet. Tiszteljük meg a figyelmünkkel, és próbáljunk úgy bánni vele, mintha ez az épület a miénk lenne! Mert csak erre kér minket a direktor úr. Hagyjuk, hogy megismerjük a történetet, és mögé lássunk. Mert egy építész számára, aki szívét-lelkét belerakta a munkába, a legnagyobb dicséret, ha minél többen tekintik “otthonuknak” a kész művet!“A föld egy emlék. Amiért érdemes harcolni.”

A bejegyzésem eredeti helye