Pár napja sikerült végigvinnem a címben szereplő játékot (nálunk, Európában, Chapters of the Chosen alcímmel jelent meg), és elérkezett az ideje, hogy néhány sort kanyarítsak róla, hátha néhányotok kedvet kap majd hozzá. Nintendó-gyűlölők ne olvassanak tovább, a stuff ugyanis csak-és-kizárólag a DS-tulajokat örvendezteti meg, és az ő kiváltságuk fog maradni az idők végezetéig.Elöljáróban annyit, hogy mostani kalandomat megelőzően csak a hetedik és a nyolcadik Dragon Quest epizóddal volt alkalmam játszani (igaz, ezekbe elég tekintélyes időt beleöltem), így a sorozat egészének áttekintésétől ezúttal eltekintenék. Bekapcsolás után rögtön a menükép fogad, a háttérben egy felhők közt úszó palota és egy sárkány, továbbá a jól megszokott (már akinek) dallam, ami továbbra is a sorozat egyik védjegyét képezi, és amit még mindig Koichi Sugiyama szerez. Ha már a neveknél tartunk, meg kell említeni Yuji Horii-t, a sorozat szülőatyját, és Akira "Dragon Ball" Toriyama-t, aki nélkül a karakterek nem néznének ki úgy, ahogy. Ez a három úriember a sorozat egész eddigi pályafutását végigkísérték, ilyen szempontból is egyedülálló szériával van tehát dolgunk.

A negyedik epizód eredetileg snes-re jelent meg, ennek az újragondolását tarthatja most kezében a lelkes DS-tulaj. Hasonlóan a Final 3 és 4-hez, itt is teljes újragondolásról van szó, modern grafikai motorral, újrafogalmazott dialógusokkal (13 különböző nyelvjárásban fordították, öhöm) és belső tartalommal. Ezen a ponton nem bírom megállni, hogy oda ne döfjek egyet a Sony-nak (vagy éppen a Squarenek vagy Capcomnak vagy Namconak), a csesznye 1:1-ben portokért (á lá Star Ocean, Breath of Fire, Tales of Eternia). Az első pillanatokban elénk tárulkozó audiovizuális élmény lehengerlő, magával ragadó, hovatovább az egyik leghangulatosabb, amit eddig DS-en láttam (vagy akár PSP-n ha már itt tartunk). A játék a Final átdolgozásokkal ellentétben nem 3d-s, azaz nem teljesen, amolyan hibridmegoldást alkalmaz, de nagyon jól néz ki, személy szerint ez a megoldás jobban bejön, mint az agyonerőltetett full 3d. A zenét már méltattam, a játék hanganyaga megjelent cédén is a tokiói filharmonikusok előadásában ofc. A történet banális, kis csapatunk a gonosz Psaro ellen. Mást nem is vártam, de nem is ez a lényeg. Mint minden más DQ játékban, most is a grindelés kerül előtérbe, azaz kalandozásaink során minél többet kell fejlődnünk (sokszor órákat is), hogy leverhessük a következő főnököt. Aki már játszott bármelyik más epizóddal, annak ez nem lesz újdonság, aki nem, az készüljön fel: ez nem egy agyonkönnyített FF, itt kőkeményen kell taktikázni, különben hamar fűbe haraphat apró csapatunk. A játékidőre sem lehet panasz, nekem 31 órába került végigvinni, és ebben nem foglaltatik benne a stáblista utáni bónuszdungeon, aminek a teljesítése egyenlőre még -időhiány miatt- várat magára, de 1-2 órával ez is megdobja az amúgy sem alacsony számot (összehasonlításképpen, a Star Ocean First Departure 20 óra alatt megvolt tokkal-vonóval, bónuszdungeonnal).Épp hogy ezzel végeztem, már meg is jelent a sorozat ötödik epizódja, ami szintén kötelező vétel. Holnap kijön a Suikoden Tierkreis és az új Valkyrie Profile is európában, persze mindkettő DS-re. Mostanában mintha nem találná az útját a PSP, örülhetünk, ha a Monster Hunter Unite és a Phantasy Star Portable megjelenik majd időben, bár az igénytelen, egy-az-egyben portok idejében már megszokhattuk, hogy a psp tulajokat szinte minden rpg-fejlesztő hülyének nézi...

Aki eljutott eddig, annak nyilván lejött, hogy mennyire oda vagyok ezért a cuccért, és nyilván azon sem lepődik meg, ha ez után mindenkinek csak ajánlani fogom^^

pika-pika