Repül a kontroller: ki tudja, hol áll meg?

Félhomályban úszó folyosókon haladok, talpig páncélban, kezemben egy nagyszerű, míves karddal. Igazi mestermű, pengéje akár az álom, jobbat kívánni sem lehetne, de mindezek ellenére én mégis félek. Ellenfelek százait győztem már le vele, de tudom, hogy minden sarok mögött a halál leselkedik rám; minden ajtó mögött ő vár, és ehhez nem lehet hozzászokni. Azért nem adom könnyen a fejem, küzdjön meg érte a szemétláda; és amúgy, is túl sokáig jutottam ahhoz, hogy csak úgy hagyjam!
A csigalépcsőn lépkedve gondolataimba mélyedek, miközben odaérek az előttem álló, különös kapuhoz; ám vizsgálgatás helyett inkább átlépek rajta. A fény először elvakít, kell pár másodperc, mire a szemem hozzászokik, de hirtelen pompás látvány tárul fel előttem.
A kastély magasan fekvő területeinek egyikén állok, két oldalamon hihetetlenül mély szakadék tátong. Az előttem álló út egy toronyhoz vezet, amit a felhőkön átszűrődő napsugarak mennyei fénnyel borítanak; én pedig csak bámulom áhítattal. „Egy kis szépség még ebben a kegyetlen, veszélyekkel teli világban is akad” – ez az utolsó gondolatom, mikor egy óriási szörnyeteg terem előttem a torony tetejéről, eltakarva a panorámát, és én még fel sem fogom, máris halott vagyok...

Ó, hogy azt a rézfán fütyülő rézangyalát!

Na jó, bevallom, nem éppen ezt mondtam, hanem valami sokkal csúnyábbat, amit aztán még több soron keresztül cifráztam… maradjunk abban, hogy mindenki behelyettesítheti azzal, amit csak el tud képzelni. Ja, és mindeközben persze a kontroller is úton volt a levegőben, amit józanságom utolsó megnyilvánulásaként az ágy felé hajítottam (sajnos jelen pillanatban csak ez az egy irányítóm van, úgyhogy kár lett volna érte).A Dark Souls talán a legmocskosabb élvezet, amivel valaha is találkoztam. Ez a játék nem azoknak való, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak: egy egészséges, épeszű ember messziről elkerüli még a dobozát is, ugyanis ez a legdurvább cucc a „krokodil” nevű drog óta. Itt már nem elég, ha csak tökösnek érzed magad: életed legnehezebb kalandjához elkötelezettség és némi mazochizmus sem árt. Ez már a játék alaptémájából kiderül, ami maga a halál.
De azért nem szaladok ennyire előre, még karakterünk sincs, aki meghalhatna, pedig kapásból 10-féle kaszt közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat! Lássuk csak, mi van itt: harcos, lovag, vándor, tolvaj, bandita, vadász, varázsló, piromán, pap.. és a nincstelen. Mivel a PlayStation.Community jeles tagjai máris elkezdtek szerkeszteni egy magyar nyelvű oldalt (http://darksoulshu.wikidot.com/karakter-osztalyok), bővebben is olvashattok a kasztok jellemzőiről. Én ezúton szeretnék köszönetet mondani a készítőknek és kitartást kívánok, mert mocskosul sok munkájuk lesz!
Ha a tudásanyag beszippantása után sikerült eldönteni, melyik figura is illik hozzánk, vagy inkább, hogy melyikkel tudnánk könnyebben boldogulni, akkor következhet a külcsín. A Demon’s Souls-ban bemutatkozott aprólékos rendszer lehetőséget ad az arc jellemzőinek beállítására, a testalkat megváltoztatására, és természetesen a hajviselet sem marad érintetlenül. Ez persze roppant sok időt el tud venni a játéktól, úgyhogy aki nem akar ilyenekkel szórakozni, az előre elkészített arcok közül is válogathat. A kasztokhoz tartozó alapfelszereléseken kívül karakterindításkor mindenki választhat egy ajándék tárgyat is, melyek közül némelyiknél fogalma sincs az embernek, hogy mire való – ezt ki kell deríteni. Választhatóak egyszerűbb, nyilvánvalóbb funkcióval bíró tárgyak, de ki tudja, miről maradsz le, ha nem kockáztatsz...Az eddigiek alapján úgy nagyjából kiderült, hogy a japán From Software a nyugati szerepjátékokat veszi alapul a Dark Souls sötét fantasy világával, sokféle tulajdonságot felvonultató karakterlapjaival, az örök klasszikus kasztokról nem is beszélve. Harcrendszerét tekintve a game a csapkodós akciójátékok rajongóinak is örömet okozhat, hisz a reflexek, az időzítés nagyon fontos szerepet játszanak, a rengetegféle fegyver pedig mind-mind más harcmodort igényel. Az első pár órában a nyilvánvaló különbségek ellenére is nekem valamiért a Team ICO játékok villantak be, bár akkor még nem tudtam miért, de azóta rájöttem. Hasonló gondolkodásmóddal alkotott a két fejlesztőcsapat: kevés betanítás, kevés menü, több misztikum és felfedezés.
Hirtelen előttem állt egy gyönyörű, de ismeretlen és halálos, sötét hangulatú fantasy világ. Egy csapásra eltévedt kisfiúnak éreztem magam, fogalmam nem volt, merre induljak és hol, mit találhatok. Persze szerettem volna körülnézni, csábítottak a gyönyörű helyek, úgyhogy nekivágtam. Gyönyörködtem a tájban, és mindig találtam valamit, ahová muszáj volt belesnem, legyen az egy koszos, sötét alagút bejárata, vagy egy gyönyörű várrom. Aztán jött az első meglepetés, pár csontvázkatona képében. Sajnálatos mód pár másodperc alatt elhaláloztam, és a kezdőpontnál megrakott tábortűznél találtam magam. No sebaj, megesik. Ezúttal célirányosan indultam gyilkosaim felé, és megint ugyanígy jártam. A tizedik alkalommal már egy kicsit morcos voltam, de megint ugyanígy jártam, úgyhogy beismertem a vereségem, és elsomfordáltam egy másik irányba. Itt már szerencsére több sikerélményem volt, el is tököltem vagy húsz percig az ellenfelekkel, közben pedig egész jól haladtam... aztán becsúszott egy rosszul időzített támadás. Mint vérre a cápák, úgy rontott rá védelmi résre az összes körülöttem lévő ellenfél; mondanom sem kell, pár pillanat múlva újra a „You Died” feliratot csodálhattam.Minden halál után annál a tábortűznél ébredünk, ahol legutóbb jártunk, az eddigi meglévő összes felszereléssel, de a szorgosan gyűjtögetett lelkek elhalálozásunk helyén maradnak, csakúgy, mint a még drágább kincsnek számító „emberiességünk”. Ha újra próbálkozunk, és megint meghalunk, az megint csak nem egy örömteli dolog, ugyanis az előzőleg ottfelejtett összeg is semmivé lesz, így gyakorlatilag lehetséges egy helyben toporogni órákig tartó játék után is. Hogy miért? Jogos kérdés: a lelkek itt univerzális fizetőeszköznek számítanak: vásárolhatunk velük, ám csak óvatosan, mert a tábortűznél karakterünk fejlesztésére, vagyis szintlépésre is költhetjük őket.
Az „emberiesség” már egy másik történet: ez elhasználható például arra is, hogy az alap öt helyett több gyógyító itallal kelhessünk útra mindig, pihenés után. Persze akadnak még más felhasználási módjai is, aminek funkciójára nem lesz egyszerű rájönni, de azért próbáljátok meg, vétek lenne lelőni minden apróságot egy ilyen rejtélyekre, misztikumokra nagyban alapozó játéknál. Szerencsére a From Software nem is fárasztotta magát segítségek, leírások készítésével, de egy kiskaput hagytak a játékosoknak: egy bizonyos tárgy segítségével üzenetet hagyhatsz online másoknak bárhol, sőt, ők is neked!
Számomra ezek az innovatív megoldások jelentik a Dark Souls egyik legnagyobb erényét: nem kell folyamatosan illúzióromboló menük között keresgélni; de minek is, ha a dolgokat sokkal elegánsabban is meg lehet oldani! Mindenre akad egy varázstárgy, csak éppen hozzá kell jutnunk. A multiplayer már az előző részben is hasonló módon volt kitalálva: itt gyakorlatilag megidézhetsz másokat a saját világodba, hogy segítsenek – de a dolgoknak van egy sötétebb oldala is: ha valakinek úgy tartja kedve (és megvan hozzá a szükséges cucca), meg is ölhet más játékosokat. Persze ez csúnya dolog, meg irgum-burgum… azért csak készüljetek fel rá. Olyan is megesett, hogy egy jó kis titkos tárgy reményében követtem vakon az előttem valaki által otthagyott üzenetet, mely így szólt: „Ugorj le itt”. Én persze megtettem – miért is ne? –, de semmi nem várt ott a tátongó mélységen kívül, szóval elcsesztem.Az állandó elhalálozás ugyan bosszantó lehet, de ennél jobb visszajelzést nem kaphatsz arról, hogy megfelelsz-e a követelményeknek. Itt a saját hibáidból kell tanulnod, és ha valami nem megy, fejlődnöd kell neked és karakterednek egyaránt. Egyéb esetben bármelyik utolsó tucatellenség is képes lesz a földre küldeni, és akkor még nem is beszéltünk a gigászi főellenségekről! Hihetetlenül jól néznek ki, hatalmasak, és pillanatok alatt képesek darabokra aprítani. A tereptárgyak és a környezet sem fog sokáig menedéket adni, mert megtalálják a módját hogyan szívassanak meg, ha kell akár mindent szét is zúznak maguk körül – de nem menekülhetsz. Szerencsére többféle technikát is bevethetsz ellenük, nem csak egyetlen úton győzheted le őket. Nagyon kemény harcok lesznek, de a látszat ellenére egyik sem lehetetlen, csak nagyon sokat kell gyakorolni, vagy persze segítségül is hívhatod valamelyik barátod, ha sikerült megszerezned az ehhez szükséges követ.Eddig jóformán csak az egymással és egymás elleni harcról volt szó a multiplayer kapcsán, pedig egy nagyon komplex és ötletes online rendszer áll a Dark Souls mögött! Az még csak az érdekesség kategóriába tartozik, hogy néha más játékosok „fantomját”, szellemképeit is láthatod, akik éppen arra járnak ahol te, csak persze a saját világukban. Néhány vérfoltnál megnézheted, hogyan haltak ott meg mások (ebből is tanulhatsz), és említettem az üzenetek elhelyezését is. De az már mindjárt komolyabban hangzik, hogy olyan dolgokat is tehetsz a saját világodban, amit a többi játékos is észre fog venni, már ha ugyanazon a területen tartózkodik, mint te!
Végezetül a szövetségeket is szeretném megemlíteni, amit megint csak egy érdekes szisztéma. A Dark Souls helyszínén sok gép által irányított karakter található elszórva, akikkel beszélgethetünk, segítséget kérhet, de akár meg is ölhetjük őket, ha ahhoz van kedvünk, mint ahogy bárkit a játék folyamán – még a boltosokat is. Ezekhez az emberekhez fűződő viszonyunk alapján kilencféle szövetségbe tartozhatunk, mindegyik más előnyöket, és hátrányokat hoz.A Dark Souls e pillanatban még rengeteg titkot hordoz magában, amit a lelkes és egyre növekvő közösség a megjelenés utáni napokban szépen elkezd majd kibogozni, de így is eltart majd egy darabig - pár száz játékkal töltött óráig biztosan. Szerintem nagyszerű élmény lesz; már csak az a kérdés, hogy te részt veszel-e ebben a pokolian nehéz, de egyúttal a tökéleteshez is nagyon közel álló kalandban?

(Minden idők egyik legnehezebb és ugyanakkor legkiválóbb Playstation 3-as játékát támogatónktól, a CNG.hu-tól kaptuk meg kipróbálásra. Tesztünk az ő engedélyükkel készült. Köszönjük a lehetőséget! A szoftver megvásárolható - gyűjtői változatban is - támogatónk, a Platinum Shop online és offline boltjaiban. Ha náluk veszed meg a Dark Souls-t, említsd meg, hogy PSC olvasó vagy.)